Kiskecske

A cicafű növesztést mindig rettenetes izgalom övezi. Én nem tudom, hiába elrejtőzve öntözöm meg a magvakat, úgy, hogy Nudli nem is látta, nem is tudta, mégis mindig kifigyeli, és odajár a szekrény alá, hogy őrizze, és panaszkodjon, hogy milyen lassan is nő.

Mintha a fűszálak beszélni tudnának Nudkával, mindig, kivétel nélkül mindig egymásra találnak idő előtt. Most is így volt, tegnap este elkeseredetten kérte a fűkezdeményeket megrágcsálás céljára. Nem kapta meg, mert egy új tálcáról van szó, eddig ilyet még nem próbáltunk, és szeretek a helyszínen lenni, amikor a rágcsa megkezdődik. Így gondoltam, reggel majd megkapja.

A reggeli első szempilla-rezegtetésünk alkalmával Nudka ott folytatta, ahol abbahagyta, így hamar felébredtünk. Megkapta a füvecskéjét, majd mint egy kiskecske, akit éheztettek, eltüntette az egészet. :)