5. nap

2006. 06. 22. - Csütörtök

Szokás szerint 7-kor ki az ágyból. Először furcsa volt, hogy magamtól felébredek mielőtt az óra csörögne, aztán rájöttem: pont egy órával vagyok eltolódva, otthon pedig mindig 8-kor keltünk. Milyen praktikus...

Reggeli tortúra Hostelesen.

8:30–ra sikerült elhelyezkednem a Hostel társalgójában, felszerelkezve telefonnal, tollal, papírral. Fel is hívtam a kiírt számokat, persze nem mondtam el nekik, hogy állatokat vinnék, gondoltam majd személyesen adagolom a helyzetet. Bíztam elbűvölő személyiségemben :)

Sikerült úgy beosztani, hogy viszonylag közel voltak egymáshoz a megnézendő helyek. A környék neve Rathmines, nincs túl távol a központtól, és közel van a Luashoz. Az első lakásnál kicsit titokzatosan csak annyit mondott a telefonba az emberke, hogy 11-kor hívjam újra, majd akkor megmondja a címet. 11 -re ki is értem, a városrész központjában találtam egy Tescot, ott újra telefonáltam. Ekkor megadta a pontos címet, gyorsan kikerestem a térképen, szerencsére nem volt messze. 10 perc séta után ott is voltam. Még vártam kb 15 percet, mire megérkezett a tulaj, egy középkorú nő. Megmutatta a lakást, ami elég picike volt. 2 helység, az egyikbe éppen befért 2 ágy, a másikban meg egy asztal, és a konyhabútor. Nagy óvatosan megkérdeztem, hogy állatok jöhetnek -e, határozott nem volt a válasz. Megkérdeztem miért nem szeretik az Írek az állatokat. Azt felelte, hogy szeretik ők, csak szerintük az álatnak nem a lakásban a helye. Na meg ne mászkáljon macska az asztalán... De kedves volt, mondta, hogy ő ilyen régimódi, de azért szerinte fogok találni lakást, csak nehéz lesz. Keressek olyat, ami kertre nyílik, földszinti.

A következő megnézendő lakás éppen ilyen volt. 13:30-ra volt megbeszélve a találkozó, én már 1-kor ott voltam. Körbesétálgattam, megnéztem a környéket. 3 percre volt a Luas állomástól, és elég nyugodt helynek látszott. Jó drága autók álltak az utcában. Ez a lakás kb kétszer akkora volt, mint az előző, és az állatos kérdésre meglepetésemre a válasz: szerinte nem gond. Hát nem erre voltam felkészülve, az biztos. Viszont, azt mondta, hogy azért megkérdezi a tulajt, anélkül nem meri kiadni. Megígérte, hogy még ma ötig telefonál, hogy mi a válasz.

A többi aznapra kiírt lakással hasonlóképpen jártam, mint az elsővel.

Ötkor hívott az ingatlanos, de sajnos nem érte el a landlordot, merthogy külföldön van. Sebaj, mondta, csináljuk azt, hogy holnap megírjuk a szerződést, beköltözöm, aztán ha mégis nem a válasz, akkor majd keresek tovább.

Ez a nap mindenképpen bíztatóbb volt, mint az előző.