2. nap

2006. 06. 19. Hétfő

Reggel 7-re húztam az órát, hogy legyen időm rendesen elkészülni, és kiérni az interjúra. Persze már a csengés előtt ébren voltam, nem sokat aludtam az éjszaka. Ennek oka egyrészt az amerikai szobatársa korai (hajnali 3 volt, ha jól láttam az órám) megérkezése volt, másrészt a másnapi interjúm volt. Soha nem voltam még állásinterjún, főleg nem angol nyelvűn.

Hétkor ágyból ki, gyors zuhany, reggeli, majd vissza öltönyt húzni. Persze ez sem ment olyan egyszerűen. A szobában mindenkinek van egy kis ketrece az ágya alatt, ahova a cuccait teheti. A reggeli menetrend tehát: lakat nyit, ketrecből kipakol, lakat zár, zuhanyzás, lakat nyit, ketrecbe/ből pakol, öltözik, lakat zár. Reggeli, lakat nyit, átöltözés öltönybe, lakat zár. Ebben még van néhány bőröndnyitás is, hébe hóba. Az egész procedúra 2 órába telt.

9 -kor léptem ki a hostel ajtaján. Mivel előző nap jó alaposan áttanulmányoztam a térképet, tudtam, merre kell mennem. Biztos léptekkel indultam el a Luas felé (villamos ez is, csak szép új). 2.10 -ért megvettem a jegyem, egészen a végállomásig. 20 perc múlva már Sandyfordban is voltam, nem messze a helyszíntől. Rövid séta, és már ott is voltam. A séta során hatalmas építkezések mellett mentem el. Ez egész Dublinra jellemző, mint kiderült. Hatalmas modern tömbök nőnek ki a földből egymás után.

Mivel 10 órára megérkeztem, volt időm körülnézni kicsit az irodaházban. Szép, tágas épület, sok – sok cég irodájával.

10:55 -kor benyitottam a céghez (Buy4Now Ltd.). Az állásközvetítő szerint már jó pár embert meghallgattak, de egy próbát azért megért. Gondoltam gyakorlásnak jó lesz...

Kis kavarodás lett, amikor megérkeztem, mert elkevertek valami időpontot, nem akkora vártak. Felhívták a közvetítőt, és tisztázták, hogy tényleg akkorra kellene ott lennem. Megkértek, hogy várjak pár percet, mindjárt jön Dan, és Niel, akikkel majd beszélgetünk. Jöttek is, sűrűn elnézést kérve. Gondoltam egy penész, most az egyszer :). Mivel a tárgyalótermük éppen foglalt volt, meghívtak egy teára, majd leültünk az irodaház bejáratánál lévő kanapék egyikére. Ott tartottuk az interjút.

Talán a fáradtság miatt volt, de nagyon nyugodtan csináltam végig az interjút. Kérdezőim is jó fejek voltak, elég kötetlenül ment a beszélgetés. Átfutottuk az önéletrajzom, megnézték a diplomám. Tetszett nekik, hogy kis könyvecske. Állítólag nekik papírtekercs, ami nagyon gyorsan elkezd salátára hasonlítani.

Aztán következett pár szakmai kérdés. Többnyire tudtam a választ, bár volt, amire kerek perec megmondtam, hogy nem tudom. Aztán jött egy kérdés, amire csuklóból válaszoltam, sokat használtam, biztos voltam benne. Erre összemosolyogtak, majd váltottak 2 szót, amit nem értettem. Gondolom elég bambán ülhettem, mert megmagyarázták: Azért nevettek, mert én voltam az első, aki tökéletesen tudta a megoldást. Persze felderült a képem.

Még pár kérdés után megkértek, hogy várjak 1 percet, átbeszélik, mi legyen velem. Azzal jöttek vissza, hogy nagyon tetszettem nekik, a többit megbeszélik az állásközvetítőkkel.

Madarat lehetett volna fogatni velem. Éreztem, hogy jól sikerült az interjú, lehet, hogy mindjárt lesz állásom. Gyorsan visszaszáguldottam a szállásra, átöltöztem kényelmesebbe, aztán irány a Berkley Recruitment. Ott már vártak nagyon, mert nem tudtak elérni azon a számon, amin eddig tartottuk a kapcsolatot. Elég titokzatosak voltak, megkérdezték hogy ment. Miután elmeséltem, rá kellett kérdeznem mi volt a visszajelzés, csak akkor mondták, hogy tetszettem. Arról azonban, hogy tettek-e ajánlatot nem beszéltek. Ennek oka, mint kiderült az volt, hogy másnapra volt lebeszélve egy interjú egy másik céggel, azt akarták, hogy oda is menjek el.

Miután végeztem náluk, elindultam SIM kártyát venni, hogy végre elérhető legyek. Gyorsan vettem egy O2-es egységet, és már mehetett is a telefon haza.

A szállás felé sétálva az utam az O'Conell streeten vezetett, ami Dublin legnagyobb útja. Éppen egy idős nénike mellett mentem el, aki hirtelen egy olyan hegyeset köpött maga elé, ami bármelyik focistának a becsületére válna. Megtapasztaltam az időjárás változékonyságát is. Reggel kicsit borús volt az idő. Interjú után hétágra sütött a nap, mire viszont kijöttem az állásközvetítőktől már esett az eső. Kicsit megáztam, de a Hostelig teljesen megszárított az újra kisütő nap.

Este gyorsan ágyba dőltem, kimerített ez a nap.