Napsütéssel indult a nap, így úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a dublini állatkertbe. Térkép a láblécben. Mire odaértünk, ugyan a napocska el-elbújt egy kis időre, de esni nem esett szerencsére.

Most építik át a környéket, így egy kis zűrzavar volt, de végülis találtunk helyet a kocsinak, valahol a többiek között, az út szélén. Azt tudtuk, hogy merre van az állatkert, csak azt nem, merre van a bejárata, így megkérdeztünk egy kedves ír párt, akik nekünk is utat mutattak. :)

A bejáratnál hosszú sor állt, és rengeteg gyermek szaladgált erre-arra. Rengeteg család választotta ugyanezt a vasárnapi programot, legtöbben 3-4 gyerekkel.

Hamar elfogyott a sor előttünk, és már bent is voltunk. A belépő 14.50€ volt felnőtteknek.

Az állatkert 1830-ban épült. Tagja az Európai Veszélyeztetett Állatok programnak (European Endangered Species Program (EEP)), ami egy magas szinten koordinált tenyésztési program. Minden egyes fajnak van egy koordinátora, aki irányítja a tenyésztési munkát. Ő az, aki megszabja, hogy melyik állatkert melyik egyedet tarthatja, mert van abban kellő tapasztalata, és ügyel arra, hogy melyiket szaporítsa, milyen körülmények között. Dublinban így kapott helyet az arany oroszlánmajmocska (Golden Lion Tamarin) és a Maluku-kakadu (Moluccan Cockatoo).

Belépve az állatkertbe egy nagy tóval találja szemben magát a látogató. Egyből felismertük a kis csatornalakónkat, a vizityúkot, no meg a kacsákat. :)

Balra kezdtük el a sétát, követve az utat állatról-állatra. A jaguárból csak egy kis kukucskát kaptunk, mert van ugyan neki üvegezett háza, de őkelme kint rohangált le és fel. A kint, az a háza mellett volt, kb. fél méter széles kifutó szerű út, amit előlünk sűrű bokor takart el, így csak átkukucskálni lehetett.

A tigris és a hó leopárd aludt, így belőlük nem sokat láttunk.

Ezután sorba lestük meg a különböző majomfajtákat.

Először egy szorgalmasan egymást pucoló celebeszi makákókat (celebes macaque) lestünk meg. Őshazájukban erősen vadásszák őket, egyrészt mert a földekben károkat okoznak, másrészt mert a húsuk ínyencfalatnak számít, harmadrészt, és ez a legnagyobb veszély, az erdőirtás. Nappali életmódú esőerdő lakó majmok. Amikor mi meglestük őket, többnyire a földön tartózkodtak, egyesek pedig a fákon. Veszélyeztetett állatok.

A csimpánzok (chimpanzee) először csendben ültek a tornyukban, azaz fából összerakott mászókájukon, de aztán éles hanggal megkergették egymást, majd ismét mindenki felvett egy-egy pozíciót, hol egy kiálló fadarab tetején, hol valahol szélen, és egymást lesték újra.

Az ember legközelebbi rokona. Mint a makákóknak, nekik is nagy helyük volt a játékra.

Sziamang gibbonok (siamang gibbon) jópofák voltak. Hármójukat láttuk, ahogy a kis gibbon mászott a tornyukon balról-jobbra, a két nagy pedig követte mindenhová. Persze nem volt egy nyugodt percük sem, mert ha a kicsi elért a mászóka végére, akkor letornázta magát a földre, majd át a másik oldalra, és kezdődhetett a kergetőzés elölről. :) Nem ugranak, hanem felső végtagjukat használva lengenek át innen-oda. Jól megépített mászókájukon láthatóan nagyon jól elvoltak.

Majd, miután odébb sétáltunk, visszapillantva láttuk, ahogy a kergetőzés a fákon folytatódott tovább. Nekik is szép nagy helyük volt, jól érezték magukat.

Mérsékelten veszélyeztetett állatok, a dublini állatkert részt vesz az európai tenyésztési programban.

Az orangutánokat (orangutan) vízzel körülvett kis szigetükön találtuk. A kis orangután anyját nyaggatta kajáért, aki időnként visszaöklendezett neki egy kis táplálékot. Az apa pedig a sziget látogatókhoz közeli csücskén csücsült és produkálta magát. :) Először egy fadarabot fogott meg, és tuszkolta a szájába, majd felemelt karral, ráérősen megvakarta az oldalát, miközben le nem vette a szemét az emberekről. :) A kicsi, miután jóllakott, szaladgált egyet a szigeten lefektetett ágakon.

Az orangután az egyik leginkább veszélyeztetett állatfaj. A vadászat mellett, főleg élőhelyének pusztulása fenyegeti.

A vörös makik (red-ruffed lemur) nagy szemeikkel néztek a látogatókra. A házuk mögött, a víz feletti cölöpökön ülve és bambulva találtunk rájuk. Néha egy-egy példány elsuhant az ülők között, de biztos tele pocakkal éppen a jól megérdemelt alváshoz készülődtek. :) Fejük és farkuk fekete, a fejük tetején fehér folt, egész testükön pedig vörös szőr figyelhető meg. Igen aranyosak. :)

Az "ötkarú" pókmajom (spider monkey) bebizonyította, hogy kiérdemelte az ötkarú nevet, ugyanis farkát kapaszkodásra használja. Még a mászókájuk legszélére is úgy ült le, hogy a farkával kapaszkodott a háta mögötti cölöpbe. :) Bámulatos könnyedséggel mászott fel a világosabb egyed a kötélen. :) Veszélyeztetett állatfaj.

A gorilláknál is olyat láttunk... Utána itthon az interneten egy külön szót is tanultunk rá: koprofágia. Álltunk az üveggel elkerített gorilla-otthonnál, amikor az anyuka elhúzódott szélre, majd elvégezte dolgát, de meg is ette azt. Gondoltuk, hogy természetes dolog, csak nem tudtunk róla. :)

A kis gorilla aztán bemutatta, hogy a nem éppen kis állatkák is képesek csalafintaságra kiskorukban. Vidában felmászott a mászókára, majd ott csüngött, lengett, igyekezett előbbre jutni. :)
A legközelebbi rokonai a csimpánzok és az ember.

A flamingókat megcsodáltuk, hogyan képesek az egyik vékonyka kis lábukon aludni. Nem tudják, hogy pontosan miért tesznek így, egyesek szerint, hogy megőrizzék a másik láb test mellé rakásával a testmelegüket. Majd jött az etetés ideje. Az etető óvatosan besétált, és tápszerűt öntött a tó vizébe, amit aztán a flamingók jóízűen elkezdtek csócsálni vízbe dugott csőrrel. Itt is ráleltünk a legifjabb kis szürke pelyhesre. :) A felnőttek a táplálékban lévő béta-karotin miatt lesznek élénk rózsaszínűek. Volt a flamingó csapatban egy hattyú és egy kacsa is, nem tudni, ők hogyan kerültek vajon oda, de békésen szundikáltak csőrüket a szárnyuk alá dugva, flamingókkal körülvéve. Persze a kajálást ők sem hagyták ki.

Miután láttunk pár alvó állatot, lecövekeltünk a fókáknál. Az apa a hangját hallatta, amikor odaértünk, nagy zsivajt csapott, majd fogta magát, és belecsobbant a vízbe és körbe-körbe úszkált. A fókák egy kerek medencét kaptak, körbe kövekkel, középen pedig két kis szigettel, amin süttethetik a hasukat. Az egyiken ült két nőstény és a hím, a másikon pedig a kisfóka az anyjával. A kicsi az anyjával kötekedett, mert az anyja többször is "leordította", amit persze a kicsi nem vett zokon. :) Fogta magát, kiúszott a kövekhez, keresett egy neki valót, majd a szájában átvitte a szigetre. Ott görgette, majd belepottyantotta a vízbe, ami után vetett egy fejest, és felhozta. :D Édes volt!
Majd a kő odagurult az anyja hasa alá, a pici el akarta csempészni, de nem tudta, így felhozott egy fadarabot, és azzal szórakozott és szórakoztatta a mamit is. :)

A tigris szunya megkukkantása után megnéztük az Afrika Síkságot (African Plains). Láttunk zebrákat, zsiráfokat, jó nagy területen az előbbiek csak álltak, az utóbbiak lassan sétálgattak. Egy-egy ilyen rész előtt kitett padok vannak, le lehet ülni, meg lehet pihenni, miközben a kerítésen túl laknak az állatok.
A kardszarvú antilopok (Scimitar-horned oryx) ritka afrikai kérődzők, már kipusztultak eredeti élőhelyükről, vadonban visszatelepített egyedek találhatóak.
A vízilovak éppen medencéjükben pancsoltak, illetve körbe-körbe úszkáltak, majd a sarkon lábukkal elrugaszkodtak a víz alatt, majd megfordultak. :)

A pacsálás után meglestük a kis orrszarvút. Először csak messziről láttuk, követte az anyját szorosan mindenhova. Felálltak egy kis dombra, amit a szemközti oldalról jobban láthattunk, így körbesétáltuk a nagy helyüket. Mikor o daértünk, az anyuka ránk nézett, mi meg jobbnak láttuk kicsit visszább lépni a masszív kerítéstől. :D Az utánunk érkező gyerek "gyere anya ezt nézd meg" kiabálására jobbnak találta a mami, ha a kicsivel bemennek a terület közepére.

Láttunk még rohanó teknősöket :D, túrkáló disznókat, szemét pihentető oroszlánt, majd túl az afrikai részen, meglestük az elefántokat. Éppen etették őket, így csak kivárva a sorunkat, az üvegen keresztül láthattuk őket. Volt egy kicsi és egy még kisebb elefánt is. A házuk falában lyukak vannak, azokba teszik be a csöves kukoricaszárakat, a tetőről pedig kosárban szalma lóg. Ezeket fogyasztották kicsik és nagyok egyaránt.

Kintebb szép nagy kifutójuk van, naagy homokozóval, vízeséssel. Szuper helyük van! Kár, hogy nem láttuk őket kint. Ahol a látogatók sétálnak, a lebetonozott útban levelek lenyomatai, állatnyomok láthatóak.

Tapír, és tollászkodó páva után meglestük az alvó vörös pandát. Édes volt, ahogy mászókájának egyik szegletében aludt a fa korlátokon. Nem ébredt fel még a gyerekzsivajra sem.

A Dél-Amerikai Házban kapott helyet a védett oroszlánmajmocska. A madárház nem nagy, de láttunk egy érdekes madarat, a koronásgalambot ( Victoria Crowned Pigeon), aki éppen a bejárathoz közel ült az ablak mellett.
Kint a gyűrűsfarkú makit ( Ring-tailed Lemur) éppen kenyérhéjjal etették látogatók, a makik pedig csak úgy kepesztettek minden egyes falatért. Kinyúltak a kerítésen kívülre a darabkákért.

Az állatkert mindkettőnknek nagyon tetszett. Nem csak el lehet ott tölteni egy egész napot, de rengeteg kis állatka van most, akiket érdemes meglesni, mert jópofák a családjaikkal egyetemben. A legtöbb állatnak jó nagy helye van, sok helyen le lehet ülni, padokról lesni az állatokat. Több helyen is van kajálda, padokkal, az állatkert megtekinthető kerekesszékkel is. Mi lejártuk a lábunkat és így utólag kiderült a pingvineket kifelejtettük. :)