Napunk előző állomásai: Causeway Coastal Route, Carrick-a-rede Rope Bridge.

A kötélhíd után a következő megállónk a Giant's Causeway volt. Térkép a láblécben.

Hatalmas kiterjedésű területen, mintegy 40ezer egymásba illeszkedő bazalt oszlop látható, az ősi vulkanikus kitörések eredményeképpen. Hatszögletű, tömött kőoszlopok, gyengéden a hullámokba mártóznak, mintha óriások keze munkáját látnánk. 1986-ban a Világörökség részévé nyilvánították.

Mítosz a kőoszlopok mögött:
Azt írja az útikönyvünk, hogy Finn MacCool, az óriás építette a Causeway-t, hogy át tudja szelni a tengert, hogy harcolhasson a skót Benandonner nevű óriással. Amikor odaért, riválisát alva találta. Látván azonban, hogy a skót jóval nagyobb mint ő, visszamenekült Írországba.

Hamarosan Finn felesége hallotta a dühös Benandonnert közeledni, így felöltöztette férjét csecsemőnek. Amikor a skót dörömbölt az ajtón, Finn felesége figyelmeztette, csendesen jöjjön be, nehogy felébressze a csecsemőt. Amikor Benandonner meglátta a csecsemőt, úgy döntött, hogyha a gyerek ilyen nagy, Finn hatalmas lehet, ezért visszamenekült Skóciába, felszakítva a Causewyt, ahogy szaladt. :D

Földtani magyarázat:
60 millió évvel ezelőtt alakultak ki a sziklák, amikor a vastag olvadt bazalt láva végigfolyt a völgyön, a már létező mészkő ágyon. Ahogy a lávafolyam kihűlt és megkeményedett (fentről lefelé), majd összezsugorodott, létrehozván a hatszögletű mintázatot. Mint ahogy egy tómederben megfigyelhetjük ezt a mintát, ahogy kiszárad. Idővel az erózió utat vágott magának a lávafolyamban, így a bazalt szétnyílt az összezsugorodott rések mentén, létrehozva a ma látható hatszögletű alakzatot.

Mi megtettük a teljes kört, amit a térkép felrajzolt. Fentről indultunk, a fenti ösvényen végig, majd le egy igen meredek lépcsőn, és onnan még elmentünk megnézni közelebb a Kéményeket (Chimney Stacks). Mivel ez a rész egy zsákutca, visszasétáltunk a lépcsőkig, majd onnan végig a tengerparton. Bukdácsoltunk egy kicsit az oszlopokon, végül vissza fel a központig. Mindeközben gyönyörűen sütött a nap, pólóban sétafikáltunk! Ritkán látni ilyen szép időt. Ennek megfelelően a naptej otthon pihent a szekrényben, mi pedig leégtünk. :D

Visszaérve a központba, a boltban már csak egy jó hideg fagyi járt az eszünkben, amikor lihegve beálltam a sorba, előttem egy gyerek hátrafordult, rám nézett és: "Some queue!" (Ez aztán a sor!) Csak helyeselni tudtam. :D Szerencsére kártyát is elfogadtak, mert addigra már kifogytunk a fontból.