Inzulinoma

Bárcsak soha nem kellett volna ezzel a dologgal is közelebbi kontaktusba kerülnünk, de Potyesz sajnos nem kerülte el, így mi sem tudtuk. Az inzulinoma röviden: "a hasnyálmirigy Langenhans szigetek béta sejtjeinek az elrákosodását jelenti. (A Langenhans szigetek, sziget szerűen elhelyezkedő mirigyek, melyek olyan emésztő enzimeket termelnek, mint pl. inzulin. Inzulin hatására a vércukor a sejtekbe lép, hogy azokat táplálja, ezáltal a vérben csökken a szintje.) A betegség során a hormontermelő béta sejtek valami oknál fogva túlreagálnak, és elrákosodnak. A betegség tüneteit a túlzott inzulin termelődés miatt, a sejtekbe lépő cukor, így a véráramban lévő vércukor szintjének csökkenése okozza. A daganat maga jóindulatú daganatnak számít, hiszen, nem okoz áttétet, bár eltávolítás után jó eséllyel visszanő." www.goritali.net

2 éve vettük észre, hogy valami nem stimmel. Először betudtuk annak, hogy hát igen, 6 éves, már nem ugrál annyit, fáradékonyabb, de ezen kívül produkált fura dolgot is, amit más nem vett észre. Nevezetesen meg-meg állt, megremegett, de ez csak pillanatokig tartott, alig lehetett észrevenni. El is vittük dokihoz, ahol néztek ezt, néztek azt, végül a vércukrát is, és így derült fény a dologra. A levett vért a biztonság kedvéért Angliába is kiküldte a doktornő. Inzulinoma, nincs mese.

Kaptunk fél szem Prednisolone-t, napi egyszer. Zantac szirupot is kapott kicsivel előtte, fekélyek képződését megelőzendő. Ez volt 2009-ben, 6 évesen. Ma, 2011-ben, 8 évesen ez az adag napi 2 szem. Egy reggel, egy este. Egészen a közelmúltig szinte nem is volt problémánk.

Év elején ránk ijesztett a nagylány. Kint játszottak, amikor rájuk nézve azt láttuk, hogy Potykának rohama van. Görcsben volt az egész kis teste, nyáladzott, maga elé meredt. Azonnal egy picike kis mézet kentünk az ínyére, az összeszorított fogain keresztül. Ettől jobban lett. Kézből evett egy kicsit, de megijedtünk. Azóta folyamatos figyelés alatt van, napi többször kínáljuk kajával kézből, ennie kell, ez a kulcs. Legalább háromszor egy nap.

Potyka tünetei: vagy maga elé mered, és nem tudja merre van, érintésre megugrik, minta valaki bántani akarná. Megszállottan rója a köröket, de ha eltéved egy sarokba, azt hiszi onnan van tovább út, és menne tovább, neki a falnak... Vagy remeg, lábai szétcsúsznak a parkettán, imbojog, mintha részeg lenne. Meg-meg áll, majd elindul, majd lehasal, majd elmegy aludni.

2011 júliusban aztán, amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk idén végre nyaralni, megint nem volt jól. Ezért nem is nagyon készülődtünk, a repülőjegyek le voltak foglalva, de semmi más nem. Potyka produkálta a fent leírt tüneteket, és semmit nem volt hajlandó elfogadni. Csak azt láttuk, hogy nincs jól, gyenge, a hasa egyre fogy. Így fogtuk magunkat, irány a doki. Ott kiderült, hogy most jött el az idő, hogy bent tartsák. A doktornő azt mondta, hogy rajta tartja a szemét, látni akarja miket produkál, mikor eszik, mikor nem. Ha minden jól megy, akkor ebből a kórházi benttartásból mehet át Pizsihez felvigyázásra, míg mi távol vagyunk, menjünk csak nyugodtan. Persze azt még megvártuk, hogy biztos elhagyhatja-e a kórházi részleget, és lehet együtt Pizsivel. Hívtuk a dokit még aznap, Potyka jól van, evett, volt rohama, de vele voltak, vércukrot mértek, adtak neki speciális kaját. Másnap is jó híreket kaptunk, aztán magunk is láttuk, újra van pocak, és majdhogynem lerepült volna a vizsgálóasztalról körülnézni. Potyka is back! Így azt javasolták, menjünk el, találtak egy megnagyobbodást a pocakjában, de az addigra eltűnt, ha mégis kiderülne valami nem odavaló, akkor rendelnek Amerikából gyógyszert, és míg Potyesz velük van, átállítják az új gyógyszere ha kell.

Reméljük a legjobbakat.