Kobak

2003. április 21. (Budapest) - 2007. december 12.

Ivartalanított, vadas nőstény.
Ő volt a legelső görényünk. Sosem felejtem el azt a napot, mikor a kis huncut pofijú, reszkető lábú kis jövevény igyekezett birtokba venni új helyét. Neve hamarabb volt meg, mint ő maga, de tökéletesen illett rá :) Kobak, aki keményfejű, öntörvényű, mindig azt teszem, amihez kedvem van göri.

Nem egy átlagos görény. Nem érdekelte őt holmi zokni, toll, vagy gazdi telefon :) Annál inkább a golyók: Mint a Pom-Pom mesében Gombóc Artúr, csak nem csokikkal, hanem golyókkal : piros golyó, nagy golyó, ping-pong labda, teniszlabda, csörgő golyó. A 2004. évi videók között találsz is egy aranyos felvételt, mikor éppen egy golyócska köti le minden figyelmét. Hasa alatt görgeti mindaddig, míg neki nem ütközik valaminek és akkor muszáj egy bukfencet vetni, hogy legyen szabad hely a további görgetéshez. A Kobak görget nevet viseli az avi.

6 hónapig éltünk hármasban, mikor úgy döntöttünk, kellene Kobaknak egy játszótárs. Ekkor költözött hozzánk Potyesz. Kobak, aki mindaddig egyke göri volt, nem tudta mit is kezdjen Potyesszel. Kerülgette, mint a forró kását, nem feküdt mellé, csak követte és menekült, mikor őt követték :) Eltelt két-három nap, mikor Kobak vette a bátorságot, és odabújt Potyka mellé alukálni. Egy darabig nem volt nyugta Kobaknak, hiszen a pici Potyesz sokszor felkelt, sokszor mocorgott, és sokszor kellett neki pisilni, enni mennie. Mikor megunta Kobak az izgága hölgyet, fogta magát, és felköltözött a felső szintre, ahova Potyka még a pici lábaival nem tudta követni. Erről egy kedves videót találsz, a 2003-as videók között, a Kobak aludni szeretne linkre kattintva. :)

Hallgatott a nevére, és a nemre is, ha akart, de egy csúnya belsőfül gyulladás miatt elveszítette hallását. Ez nagyon megviselte, nem érdekelte sem Potyesz, sem a labdák, nem makogott és nem pattogott sokáig. Eközben Potyesznek picinyei születtek. Cseperedtek a picik, mikor mi úgy gondoltuk, Kobaknak jót tenne egy kis változatosság. A picikhez hozzászoktattuk, majd betettük őt közéjük. Ekkor volt is visítás egy napon keresztül. Süket állat így védekezik, visít. Eltartott ez a visítás egy napig, pedig nem bántották őt, csak ha megmozdultak, Kobak így reagált rájuk. Aztán másnap csoda történt, nem volt visítás, nyugi lett. Pár hét elteltével Kobak olyan lett, mint régen: pattogott, makogott, golyózott. Betegsége után igazi cica göri lett belőle.

"Nőnek az árnyak s ahogy
fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban,
hogy minden csak emlék.

A Te szíved nem fáj,
de a miénk vérzik,
mert a fájdalmat
csak az élők érzik. "

2007 végén mellékvese megbetegedést diagnosztizáltak nála. Decemberben a betegség hatására kihullott a szőre. Hosszas mérlegelés után a műtét mellett döntöttünk, amit sajnos nem élt túl. :(

"Fussál Kobak, fussál, ahogy szoktál!"