2-3 nap telt el, mióta betette Potyka a házba a lábát, és Kobak beadta a derekát. Odabújt a kis babszemjankó mellé. Egy darabig nem tudott igazán jót aludni, mert a kis fahéjság izgága volt. Nem aludt még annyit egyhuzamban, mint Kobak, aki ezért néha felköltözött a fenti függőágyba kipihenni a fáradalmakat, amit a kis mitugrász okozott.

Felső kép:
"Húú amíg ez a kép elkészülhetett, jól kiizgultam magam. Megjött a kis oroszlán a hordozómba zárva és én teljesen kétségbeestem. Először nagyon féltem Tőle, én egyke akartam maradni. De a világos négylábút nem lehetett levakarni rólam. Hiába szedtem a lábam, futottam előle, ahogy csak tudtam, nem sikerült leráznom.
Na, jól van, Neked elárulom, egy kicsit fúrta az oldalam, ki is az új lakónk. De folyton sipítva jött utánam, csak tutult és tutult egyfolytában, ha meglátott. Aztán elfoglalta a ketrecemet is!!! Muszáj voltam felkuckózni az emeletre, hála istennek, oda nem tudott utánam jönni."

Bal alsó kép:
Egy szép nap aztán beadtam a derekam. Így volt, most már nem tagadom. Lementem Potykához aludni. Nem is volt olyan rossz, mint amilyeneket álmodtam róla. Odabújtam hozzá, és akkor jöttem rá, nem is olyan gonoszak ezek a kétlábúak. Olyan jókat alukáltunk együtt, Neked elárulom, még a nyelvem is kilógott, olyan jó volt Potyka mellett szundítani."

Jobb alsó kép:
"Egy aprócska gond volt csak, hogy én többet tudtam aludni, mint Potyka. Ő folyton evett, ivott, tett két kört, és újra aludt tovább. Én még mindig aludtam, mikor Ő újra felkelt enni. Na ilyenkor fogtam a takarómat, és felköltöztem az emeletre. Aztán ha megnyugodott a kis giliszta, visszabújtam hozzá."