Göri

Sokáig nem is tudtuk, mi az a vadászgörény. Aztán egy szép napon, mikor a szokásos körünket róttuk a veszprémi kisállat-kereskedésbe, hogy megvegyük a halainknak a betevő falatjukat, megláttuk őket.
Majd miután felvilágosítottak arról, hogy ezek az egymáson alvó, kitekeredő valamik görények, ott sutyorogtunk a boltban a ketrecük előtt guggolva: Egyszer nekünk is lesz görényünk! :)

Aztán egy szép nap, hosszas információgyűjtés után, ott rohangászott Ő a szobánkban. Ő volt a kis esetlen, kis pindurka Kobak. Kicsi Kobak felforgatta az életünket. Lassan egyre feljebb tudott mászni, fel az ágyra, székre, majd a polcokra. :) Szépen lassan rájöttünk, nem pakoltunk eléggé magasra mindent. Leleményességével, kitartásával, egyre több dolgot pakoltatott át velünk. :)

Sokszor tört borsot az orrunk alá, de annyira megszerettük ezt a kis pattogó, makogó szőrgombócot, hogy begyűjtöttünk még két görit. Potyesz volt a második görink, az ő lánykája Pizsi lett a harmadik.
Sokszor kapom magam azon, hogy bámulom őket, ahogy játszanak, vagy éppen négykézláb csúszom-mászom utánuk a parkettán. Családtagok lettek teljes mértékig. Róluk, a jobb vagy rosszabb napjaikról szólnak ezek az oldalak. Tarts velünk!

Görény