Hosszú hétvége 2.
2010. augusztus 01. - vasárnap (Írország - Dublin)
Ma reggel is korán indultunk, le az N9-esen majdnem Carlow városáig. De előtte megálltunk, hogy megnézzük
a Duckett
Birtokot, kertjét és a megmaradt kastély romjait.
Maga a rom a távolból is igen impozáns. Meg kellett állnunk itt-ott az út szélén, hogy megnézzük a távolból
is a fura tornyait.
A Duckett birtok a 18.-20. század elejéig volt a Duckett család otthona. 2005. szeptemberétől a birtok
Carlow megye tulajdona, így elsőként a fallal körülvett kertjét újították fel.
Nagy embertömeg, sok-sok autó fogadott, mikor a kastélyhoz értünk. Kiderült, valami piaci nap volt, mert sok
árus dolgozott portékájának kirakásán, miközben mi megszemléltük a kertet.
A kastély előtt öreg autók sorakoztak, plusz kisállat farmot is megszemléltünk, a turcsi orrú disznótól a
kis kecskéig, félős birkáig, de volt ott kis kacsa, tyúk és nyuszi is. :)
Képek a Duckett Birtokról.
A Duckett Birtok után a közeli
Brownshill Dolment vettük célba.
El is mentünk szépen mellette, miközben éppen mondtam Atnak, hogy figyeljük a táblákat, mert már nem lehet
messze. :) Leparkoltunk, majd elsétáltunk a dolmenig, ami egy mező közepén van, kerítéssel körbevéve.
3km-re Carlowtól keletre található dolmen 4900-5500 évvel ezelőtt épült megalitikus temetkezési hely. Hatalmas
zárókövét 3 másik kisebb kő tartja. A zárókő 150 tonnás, Európában a legnagyobb.
A hely picike, mégis tele volt szeméttel. Rögtön a kerítés után, a mezőn rengeteg sörösüveg volt eldobálva...
Képek a Brownshill Dolmenről.
Menet közben döntöttük el, hogy megnézzük mit is találunk
Castlecomer Discovery Parkjában. A dolmen után és
a betervezett Dunmore barlang előtt éppen útba esett, 18km-re északra Kilkennytől.
Először megnéztük a "Footprint in Coal" azaz "Lábnyom a szénben" című kiállítást (€8). Érdekes volt,
nem a szokványos kiállításba csöppentünk. Szobáról-szobára kell járni, mindegyikben egy-egy
jelenettel berendezett ablak előtt ültünk, és néztük a videóvetítést. Némelyikben kiállítottak
köveket a bányából, némelyikben nem láttunk videót, hanem a kövekben talált lenyomatokat állították ki.
Az utolsóban pedig közelebbről megismerhettük a bányászokat, nem éppen könnyű életüket.
Megtudhattuk, hogyan alakult ki a szén 300 millió évvel ezelőtt, majd Castlecomer bányáiban talált
őskori leleteket mutatták be, végül ízelitőt kaptunk a bánya életéből, 300 éven keresztül,
egészen 1969-os bezárásáig. Érdekes volt.
A kiállítás egy modern épületben van (2007-ben nyitott az egész park), kávézóval, szobros,
festményes kiállítással. Ezután körbesétáltuk a területhez tartozó két tavat. Megtaláltuk a fából
kifaragott farkasokat, mindenféle szobrokat. Napijegyet is lehet váltani, pecát bérelni és horgászni a
tóban családostól.
Képek a Castlecomer Discovery Parkról.
A Dunmore barlang
(Dunmore Cave)
több millió év alatt formálódott, hátrahagyva számos kisebb nagyobb cseppkövet.
A kb. 700 lépcsős ereszkedés során bemutattak több termet is, szépen kiépítve.
Ide is érvényes a Heritage Card, amúgy a belépő €3 fejenként.
A barlangot ismerik az emberek évszázadok óta, kb. a 9. századból vannak az első feljegyzések.
928-ban vikingek támadták meg az itt élőket, amelynek során a nők és a gyerekek a barlangban bújtak
el. Amikor a vikingek nem találták meg a búvóhelyüket, megpróbálták őket kifüstölni, tüzet rakva a
barlangban. Azonban ahelyett, hogy kimenekültek volna, valószínűleg a füstben meghaltak, mivel a
maradványokon nem találtak semmi erőszakos halálra utaló okot. Számos viking pénzt találtak a barlangban,
mert a vikingek a hónaljszőrzetükbe ragasztották azokat viasszal, ami heves mozgástól,
üldözéstől lepotyoghatott.
A barlangban 5 féle denevér él, ezek mindegyike védett. Az idegenvezető a végén megmutatta az "ez lett
volna a barlang legnagyobb cseppköve, ha..." helyet. A barlang legmélyebb pontján, egy csonka henger
lóg a plafonból. Egy farmernek megtetszett a cseppkő az 1800-as években, haza akarta vinni a kertjébe,
így dinamitot
dugott a cseppkő repedésébe, remélvén, ami lepottyan azt hazaviheti kerti törpének... A bomba azonban
porrá törte a cseppkő alsó részét. Amit a természet évmilliókon keresztül apránként felépített,
azt egy ember képes volt egy pillanat alatt lerombolni...
Képek a Dunmore barlangról.
Hazafele kanyarodás előtt még egy nagyot sétáltunk a
Woodstock kertben. Térkép a láblécben.
Nagyon szép, egy hatalmas füves,
fás terület, tökéletes helyszín egy hétvégi családi pikniknek. :) Voltak is még sokan, élvezve a nap
utolsó sugarait, több család focizott, mások a hatalmas fák között sétáltak, mint mi is.
A legtöbb fát 1820 és 1880 között telepítették. Maga a Woodstock ház 1745 és 47 között épült. Az elején most
egy hatalmas festményt találtunk, a korabeli életről, ahogy az emberek sétálnak, játszanak a ház előtti
füves részen.
Az arborétum fáit úgy telepítették az enyhén emelkedő területre, hogy legelőnyösebb oldalukat mutassák.
Az 1860-as 70-es évek lakossága le volt nyűgözve az arborétumtól, a különleges fáktól és az elhelyezkedésüktől.
Meg lehet érteni miért, mi is megcsodáltuk őket.
A fallal körülvett kertben még voltak virágzó növények, méhek százai zömmügtek körülöttünk. A teaház sajnos
már zárta kapuit, éppen az orrunk előtt. :(
Két hatalmas sétánya is van a parknak, azaz hatalmas fákkal szegélyeztek egy-egy utat. Az egyik ilyen fa
típus a chilei araukária, azaz monkey puzzle. Majdnem pontos észek-dél tengelyen halad végig az út. Kb.
7 méterenként voltak a fák elültetve az út két oldalán. Maga az út kb 335 méter hosszú. 1845-ben telepítették
a legelső 31 pár fát ide,
ugyan azt nem tudják, hogy magról nőttek, vagy facsemetéket ültettek el. A fák nem érezték túl jól
magukat a nagyon nedves földben, de
1860-ban Charles McDonald irányításával nagyméretű csatornázási munkálatok alá vetették a
területet, újratelepítették a fákat, aminek köszönhető a mai kinézet. 2000-ben több fát ki kellett vágni,
mert eldugultak a csatornák. Azokat újratelepítették, és azóta is folyamatosan gondozzák őket.
A másik fatípus a "méltóságos tűlevelű fa", azaz noble fir. Ezek a fák 1878-ban lettek idetelepítve William
F. Tighe vezetésével. Itt is kb. 7 méterenként vannak elültetve a fák, de az út szélesebb, kb. 14,4 méter.
Amikor 1999-ben a kert felújítását elkezdték ez a terület nagyon sáros volt, feltehetőleg eldugult
csatornáknak köszönhetően. Számos fa kihalt, ezeket újratelepítették, a dugulást megszüntették. A
bejáratnál fényképek vannak kitéve az akkorról és a mostanról. Hatalmas munkát vittek végbe, hogy rendbetegyék
a kertet. Az új fákat Wicklowból szállították ide, mondhatni villámgyorsan, mivel ezek a fák nem viselik túl
jól a mozgatást. A kb. 2 méteres fákat kora reggel vették ki a földből, majd rögtön a kertbe is
szállították őket, és azonnal el lettek ültetve. Minden fa túlélte a hadműveletet, a sétány nagyon szép.
Képek a Woodstock kertről.
Oldal tetejére