1. nap

Párizs '08 augusztus
Nagyobb kép

Még el sem aludtunk, de már csörgött az óra péntek hajnali fél négykor. Felhajtogattuk a szemhéjunkat, elűztük állom manót, mert úticélunk Párizs volt! :) Nudka a parkettán elnyúlva, félig álmosan figyelte, mi ez a nagy mozgolódás körülötte. A lányok is alig dugták ki az orrukat az odúból. Az este megrendelt taxi is idő előtt érkezett, így hamar kint is voltunk a reptéren, ami nagyon forgalmas volt ilyen korán is.

Kicsit késve szálltunk fel, de az izgalmak nem itt kezdődtek. Párizs Beauvais repterére vitt minket a gép, a másfél órás út hamar eltelt. A reptér 80 km-re van Párizstól, buszok viszik be az utasokat a központba. Megkezdtük a leszállást, már elég közel voltunk a földhöz, amikor elkezdtünk felemelkedni újra. Mi történik? Pislogott mindenki.
Kapitány: "Hölgyeim és uraim, amint látják, nem szálltunk le valami oknál fogva, ezért körözünk egyet, kettőt, majd megpróbáljuk még egyszer."
Pár perc múlva, ismét ereszkedni kezdtünk, majd sikeresen földet is értünk. Gurultunk, gurultunk, már Attila meg is jegyezte, ezzel visznek be minket a városba? :D Egyszer csak megálltunk a semmi közepén.
Kapitány: "Egy kicsit pihenünk itt, megvárjuk, míg egy gép felszáll és egy leszáll."
Aztán bedöcögtünk, majd kinyitották a lépcsőket, de nem történt semmi. Izgatott futkározást láttunk lent, jöttek, mentek a reptéri munkások. Majd:
Kapitány: "Hölgyeim és uraim, elhagyott csomagot találtak a reptéren, ezért lehetséges, hogy odébb fogunk gurulni..."
Pár perccel később mégis kiszálltunk, mindenkit, azaz mindenkit a repülőkről és az épületből eltereltek hátrább, egy raktár mellé, amíg a rendőrség meg nem vizsgálta, hogy az elhagyott csomagban valaki cuccai vannak, vagy bomba. Ott ácsorogtunk másfél órát az aszfalton... Kint a reptér csücskében, egy rakás ember cókmókokkal, türelmetlenül várta, hogy mi fog történni. Teltek-múltak a percek, néha elmondták, hogy már csak 20 perc, ezt megismételték 20 percenként. Néha egyesekre rá kellett szólniuk a ránk felügyelőknek, hogy ne dohányozzanak... ott álltunk pár méterre a nagy üzemanyag tartályoktól...
Mikor már eredetileg a hotelünknél kellett volna lennünk, azaz a fél órás késés és a másfél órás ácsorgás után mindenkit betereltek az épületbe, leellenőrizték az útleveleket, és mehettünk is utunkra. Attila mondta is, most biztos valamelyik repülőn valaki fogja a fejét, hogy "de hüje vagyok, a csomagomat ott felejtettem a reptéren..."

Szerencsére a buszok, amik 1 óra alatt bevisznek Párizs központjába, már várták az embertömeget.

Az egy órás buszút alatt az volt az érzésünk, mintha mondjuk Székesfehérvárról mennénk Budapest felé. Az út mentén végig búza, kukorica, vagy egyéb táblák, az út, mintha az M7-es lenne. Párizs külvárosa mint Budapesté: koszos, szürke.

Megtaláltuk a metrót hamar a buszozás után, vettünk 4 napos bérletet €27-ért, ami nagyon megérte, mert Párizs 14 metróvonalával bárhova könnyen eljuthat az ember pillanatok alatt. Ez a bérlet jó a metróra és a RER-re is.
A metró egy kicsit elhasznált, öreg, a bejáratnál kapukon keresztül lehet csak átjutni. Nem úgy, mint otthon, hogy lyukasztani kell a jegyed, így aki bliccelni akar, tud, hanem a mágnes csíkos jegyet beszippantja a masina, majd kiadja, miután leolvasta, és amikor kiveszed, kinyithatod a kaput és már be is jutottál. Persze itt is láttuk, hogy cselezik ki a fiatalok este a dolgot, amikor már nem ül az emberke a kapu mellett a kis bodegában. Egy jegyet betettek, a lány mögé állt a fiú, és úgy préselték be magukat.
Ha bementél a metróba, akkor nem kellett külön jegy az átszálláshoz. Ha lementél, akkor annyit szálltál át, amennyit kellett, aztán ha kimentél a kapukon, akkor kellett újra jegyet venni, ha nem volt bérleted.

Pénteken az aznapra betervezett látnivalókat néztük meg. Később már bekevert a dologba az eső, de nem izgultunk, mert Párizsban van elég csinálni- és látnivaló esős napokon is.

Attila egyik francia munkatársa ajánlotta, hogy nézzük meg a Katakombákat is, és mivel a szállásunk közel volt Montparnasse-hoz, így azzal kezdtük.
Montparnasse: Párizs Katakombái (The Catacombs of Paris)
A csontházat a 18. században készítették, amikor 1780-ban bezárták Párizs egyik legnagyobb temetőjét, a Saints Innocents-et, mert a lakosság azt hitte, hogy veszélyes az emberek egészségére. 1786-ban kezdték el elszállítani a több millió koponyát és csontokat a jelenlegi helyére, ami eredetileg egy bánya volt.

1860-ig szállítottak csontokat ide, Párizs összes temetőjéből. A Katakombákat a 19. század elején nyitották meg a nagyközönség előtt.

Az első csontokat 1786-ban még csak egymásra dobálták. Napoleon idején, Héricart de Thury, a csontház főfelügyelője alakította át a mai formájára. A hosszú csontokat és a koponyákat falszerűen felépítették, a többi csontot pedig emögött helyezték el.
A francia forradalom előtt X. Lajos itt tartott partikat, és a II. Világháborúban a francia ellenállási mozgalom itt állította fel főhadiszállását. A csontház bejáratán ez a mondat olvasható: "Ez a holtak birodalma."
A csontház kicsit hátborzongató, elképesztő. Az embernek egy csomó gondolat kavarog a fejében, amikor a gondosan egymásra rakott, itt-ott szabályos mintákba pakolt csontok és koponyák egyvelege között sétál a félhomályban.

Attila munkatársa ajánlotta a Luxembourg Parkot is, hogy nézzük meg, mert a helyiek igen szeretik. Felhős, de szép napunk volt, és a park tényleg tele volt emberekkel.
Luxembourg Park (Jardin du Luxembourg)
A kert a Luxembourg Palota körül terül el, hatalmas, 23 hektár, padokkal, székekkel, virágokkal.

Ezután átmetróztunk a Tuileries Negyedbe a Louvre-hoz.
Tuileries Negyed: Louvre
Egy jót sétáltunk a Louvre környékén. Place de la Concorde: A tér közepén áll a 3300 éves obeliszk, gránitból készült, csúcsa aranyozott. 1831-ben ajándékozta Franciaországnak Muhamed Ali. Ramses templomában állt eredetileg Luxorban.
Arc de Triomphe du Carrousel, 1806 és 1808 között építtette Napoleon. A tetején 4 ló által húzott harci szekér látható.
Ezután körbesétáltuk a Louvre új, népszerű bejáratát, az üveg piramist, amit a kínai születésű, amerikai építész I M Pei tervezett.

Még a séta előtt vettünk egy 4 napos múzeum belépőt. Ez a kártya bizonyos múzeumokba enged belépést, 4 napra €45-ért. A metró bérlet mellett ez volt a második dolog, ami igencsak megérte az árát. Egyrészt, mert több helyre bemehet az ember, nem csak egyszer, másrészt pedig sok helyen ezzel ki lehet kerülni a kilométeres sorokat, mert a fő sor mellett ezzel a bérlettel be lehet menni külön.
Így történt a Louvre-ban is. Mivel a reptéren elment 2 óra, a Louvre-ra csak 3 óránk maradt (úgy, hogy pénteken 10-ig van nyitva, egyébként csak 6-ig), ami kiderült, hogy édeskevés. Persze tudtuk, hogy az, de úgy gondoltuk, legalább egy részét be lehet járni ennyi idő alatt. Vettünk angol hang kalauzt, de egy kicsit belekeveredtünk a dologba.
A hatalmas múzeumban franciául írják csak ki a kiállított tárgyak elé a magyarázatot. Ez igen fura volt, mert ha az ember kíváncsi lenne a dolgokra, akkor sem tudja megérteni az egyes tárgyakhoz kitett magyarázatokat ha nem tud franciául... Ezért vettük a kalauzt. Elkezdtük az egyiptomi résznél és eltelt egy kis idő, mire rájöttünk, hogy a kalauz csak egyes tárgyakat magyaráz el angolul... a többit nem. Mire erre rájöttünk, hogy a a kitett számokat csak minden második kisteremben találjuk meg, elment az idő.

10 után még elsétáltunk az Arc de Triomphe de l’Etoile-ig, azaz a Diadalívig, amikor annak a lábánál megpillantottuk a kéken kivilágított Eiffel tornyot, ami egy fél pillanat múlva 10 percig villódzó kék fényben pompázott. Felbaktattunk a diadalív tetejére, 284 lépcsőn, esti Párizst lesni a magasból.
1806-ban Napoleon legnagyobb győzelme, az austerlitzi csata után megígérte katonáinak, hogy diadalív alatt fognak hazatérni. A legelső kő az ezt követő évben lett lerakva, majd 1836-ban lett befejezve. Jean-françois Chalgrin építész tervezte, majd Louis-Philippe vezetése alatt fejezték be. 50 méter magas.
12 sugárút ágazik szét a Diadalívvel a középpontban, Napoleon 12 legnagyobb győzelmét szimbolizálva, csillagot formázva. Ez a szimbólum felmerül szinte mindenhol, ahol Napoleon neve szóba kerül.

Párizs esti fényei is magával ragadóak, a Diadalív tetejéről lenézve csodálatos látvány tárul az ember elé.
Éjfél körül jutottunk vissza a hotelba, és fáradtan zuhantunk ágyba.

Térkép a láblécben.

Fotóalbum