Ha kacsa lennék

2010. május 31. - hétfő

Akkor egy vízbe dobott útjelző kúpon is szépen el tudnék aludni. :D Hehhe, egész biztosan szédülnék utána. UCD medencéjének szélén állva egész sok bedobált ezt-azt meg lehetett látni, egészen máig. Ma korán reggel értem a suliba, így a lócán sütkéreztem, amikor egy gumicsónakkal valakik körbejárták a tavat és a nem odavaló dolgokat kiszedték belőle. Így tűntek el az eddig kacsaágyként szolgáló útjelzők is. Bevallom, egészen a mai napig azt hittem, hogy ezek a narancssárga valamik azért vannak a vízben, mert mérik a vízszintet. Hahha. Kiszedtek még egy pár széket, számos faágat és egy pár beazonosíthatatlan fémes szerkezetet is.

Dzsuszti Blog

Magyar Nagykövetség

2010. május 24. - hétfő

Ma azt terveztük, hogyha már nagynehezen, több, mint egy hónapos várakozás után a levél otthonról megérkezett a már nagyon várt dokumentummal, akkor elmegyünk a nagykövetségre, és amit kell hivatalosítunk a sulinak. Aztán elmegyünk az NCAD-be megkérdezni miket is kell begyűjtenem pontosan, mert ahány dokumentumot elolvasunk, annyi különböző dolgot írnak. A NUI által kiadott brossurában, ami elvileg minden fontos információt tartalmaz annak, aki iskolába készül, legyen az ír vagy külföldi, azt írják, magyar gimnáziumból 6 kötelező tantárgy kell. Namost nekem csak 5 kötelező tantárgyam volt...

A nap ott indult, hogy a nagykövetség kapuján egy kiragasztott cetli fogadott, miszerint ma nincsenek nyitva. Tök jó... Az oldalukon semmi ilyesmit nem írtak. :S Mi van azzal, aki messziről jön kisgyermekkel esetleg, szabit kivéve és egy cetlit talál a hirdetőtáblán azzal, hogy zárva vannak? Legalább az oldalukra kiírhatták volna...

Így elmentünk az NCAD-be, minden papírommal együtt, hogy megkérdezzük mi kell ahhoz, hogy felvegyenek. Biztosat ők tudnak mondani, mondta a telefonba a NUI-s emberke is. A nő, aki ezzel foglalkozik éppen nyaralt, vele leveleztem eddig én is, aki azt írta kell nekem 6,5-es IELTS plusz egy papírt is kérnem kell, miszerint én nem vagyok köteles ír nyelvről bármiféle papírt bemutatni. Az irodában kedvesek voltak, megkértek bennünket, hogy hagyjunk ott mindent és egy óra múlva menjünk vissza, addig a fejes néni átnézi a papírjaimat. A szívemmel a torkomban sétálgattunk a suli körül, a folyóparton, majd vissza a suliba. Azért izgultunk mit fognak mondani. Mit fognak kérni...

Visszaérve a nő azzal fogadott, hogy nem kell semmilyen plusz papír, mivel az egyetemi diplomám visz mindent... Ha meglesz az angol vizsgám, akkor csak annyit kell tennem, hogy elküldöm mailben a vizsgaszámom, és akkor ők le tudják ellenőrizni az eredményem az IELTS oldaláról. Great! :)

Dzsuszti Blog

Trim Kastély

2010. május 23. - vasárnap

Hosszú hetek után tegnap először mozdultunk ki egy kicsit. Hamar haza is jöttünk a Botanic Gardenből, mert nem bírtam sokat sétálni. Álmos voltam. A vizsgadrukk utáni fáradtság tegnap jelentkezett nálam. Ma már egy kicsit messzebbre is kimerészkedtünk, elátogattunk Trimbe, a Trim Kastélyt megnézni. Nagyon szép időnk volt!

Reggel, a Grand Canal egyik hídján átkelvén dugóba botlottunk. Várakozunk, várakozunk, beszélgetünk, amikor egyszer csak a szemem sarkából látom, hogy egy ember kutyát sétáltat. Jobban odanézve inkább kutya-húzásnak nevezném a dolgot. Olyan sietős volt a faszinak, hogy szerencsétlen állatot végig a nyakánál fogva húzta, miközben az a dolgát akarta végezni. Hirtelen szóhoz sem jutottunk. Minek az ilyennek kutya?!?!? Nem tudtam a látott képet kiverni a fejemből egész nap. :S

A Trim Kastély a legnagyobb anglo-normann kastély Írországban, melyet Hugh de Lacy és fia Walter építetett 1176-tól 30 éven keresztül. A kastélyt belülről idegenvezető mutatja meg, fel lehet menni az emeletekre is, mert kiépítettek hidakat az egykori szintek helyére. 3 makett mutatja be, hogyan fejlődött a kastély, melyik részét mikor építették.

Dzsuszti Blog

IELTS

2010. május 20. - csütörtök

Ma letudtam minden részét a vizsgámnak. Reggel 9-re mentem a suliba, csak most nem az óráimra, hanem izgalommal a torkomban beálltam a többi vizsgára váró közé. Szépen megvolt a népszámlálás, mindenki bejelentkezett a vizsgára, majd kezdődött is a buli. A kazettahallgatás volt ez első amit letudtunk, majd jött az olvasás és végül az írás rész is. Sajnos az irományomat nem tudtam leellenőrizni, ami nem gyó, mert általában mindig találok benne hibát, miután kiírom az első változatot a fejemből. A listening nem volt túl nehéz, és úgy érzem a reading sem. Szerencsére jó témákat kaptunk, legalábbis most úgy érzem. :) A speaking rész egész későn lett volna, de szerencsére volt üresedés, így szinte alig volt időm a vizsga után enni és már mehettem is a beszélgetős részt is letudni. Hosszú volt ez a mai nap...

13 nap múlva fel tudom majd venni az eredményt itt a UCD-nél, nem kell megvárnom, míg a postás kihozza. :)

Több info az IELTS vizsgáról »

Dzsuszti Blog

Manók

2010. május 18. - kedd

Elképesztő ez a város. A Grand Canal a város szívében, tele vizityúkokkal, hattyúval, néha gémmel és egyéb állattal. Karnyújtásnyira az embertől.

A UCD szívében van egy tó, vagy inkább medence, ahogy tetszik. Nemrégen vettem észre, hogy a hattyúcsalád 3 kis hattyúval gyarapodott. Azóta ott eszem meg az ebédem a medence partján, minden reggel ott ücsörgök az óráim előtt a napon (márha süt :D), lesem a kis családot, vagy éppen az arra járó nénivel beszélgetek az időjárásról és a kis családról. :)

A kacsák sem tétlenkedtek, 7 kis szőrös követi anyukáját mindenfele. Még igen félénkek, a hattyúk pedig igen aggresszívak a kacsákkal (a nagyokkal), így ha egybeesik az útjuk, akkor vita van. :) Illetve vita lenne, ha a hattyú nem lenne hatszor akkora mint a kacsa, így egy mérges tekintet, esetleg egy célirányos szó és a kacsák rebbennek is szét. Hiába, a 3 kis porontyot meg kell védeni a még most nagyobb kacsaseregtől. :)

Tehát manapság csoportos úszás van, a két felnőtt hattyú követi a piciket, illetve fordítva. :) Az anyuka taposta a vizet (mint ahogy azt a nénitől megtudtam) ez arra szolgál, hogy felkeverje az anyuka által a medence aljáról felfeszengetett mindenféle táplálékot a piciknek, merthogy nekik még nincs elég hosszú nyakuk. :) Közben az apuka őrzi a társaságot.

Ezzel szemben a kacsáknál az anyuka van csak a picikkel, folyamatos hápogással adja a kicsit tudtára: "Nem lemaradni!", "Most balra fordulunk...", "Figyelem, hattyúk a láthatáron...", "Ne veszekedjetek!", "Tessék egy csoportban maradni..." vagy hasonló dolgokat hápog folyamatosan.

"Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére..."

Telefonnal készített kép:

Dzsuszti Blog

Pihi

2010. május 03. - hétfő

Bank Holiday lévén egy kicsit pihentünk ma. 20-ára bejelentkeztem IELTS vizsgára, úgyhogy nem árt ha ma a könyvek fölött görnyedek. :) Az academic IELTS-t kell megcsinálnom legalább 6,5-esre, úgyhogy a mai napot a különböző grafikonok kielemzéséhez szükséges szavaknak szenteltem. At is szorgoskodott egész nap mellettem, csendben tellt a nap. Azt hiszem, a következő két hétben többnyire az IELTS könyvemmel fogok aludni. :)

Több info az IELTS vizsgáról »

Dzsuszti Blog

Clonmacnoise, Birr ,Heywood

2010. május 02. - vasárnap

A napot reggel korán Clonmacnoiseban (Shannon folyó keleti partján) kezdtük. Az időjárás nem ígérkezett reggel olyan szépnek, mint a tegnapi. Sőt, még szerencse, hogy hajnalban az ablakon kinézve a sapkákat is bedobtam a táskába, biztos, ami biztos alapon. Szükségünk is volt rá, ahogy kitettük a lábunkat a kocsiból.

Clonmacnoise Írország egyik leghíresebb kora keresztény emlékhelye. A kolostort 548 körül St. Kieran alapította, aki Diarmuid, Írország első keresztény királya segítségével felépített egy fa templomot. A kolostornak egyre nőtt a befolyása, ahogy számos vidéki király templomokkal és nagykeresztekkel bővítette. A mai terület magába foglal egy katedrális, 7 templom és 2 kerek torony romjait, 3 nagy keresztet és Nyugat-Európa legnagyobb korai keresztény sírkő gyűjteményét. A 8. és a 12. század között a területet több, mint 40-szer fosztották ki vikingek, anglo-normannok és ellenséges írek, majd a 13. századi egyházi reformok nagyban csökkentették befolyását.

Clonmacnoise keresztény emlékhely.
A következő állomásnak a Birr Kastélyt (Birr Castle Demesne) választottuk, amiről sok jót olvastunk útikönyvünkben. Szerencsére az idő is egy kicsit jobbra fordult, a szél igyekezett a sötétebb felhőket elfújni a fejünk fölül, több-kevesebb sikerrel. :) A kastély maga nem látogatható, de egy részén érdekes csillagászati kiállítás található, amiben leírják azt is, hogy William Parsons (Rosse 3. grófja) hogyan készítette a nagy teleszkópot, mely a világ legnagyobb teleszkópja volt 1845-től egészen 1917-ig. Az épület méretű teleszkópot a 90-es években teljesen rekonstruálták, ami a kastély kertjében megtekinthető. Egy pár óra könnyen eltölthető a kastély birtokán, hatalmas kertje szépen gondozott, tóval és folyóval, picinyke vízesésekkel itt-ott, rengeteg érdekes egyedi fával és növényzettel.

Birr Kastély.
Még a napba belefért a Heywood kertek (Heywood House Gardens), de mielőtt kiszálltunk volna azért a kocsiból lestük, ahogy egy igen nehéz felhő kiönti ránk tartalmát. Miután végzett, kisütött a nap, és még egy jót tudtunk sétálni a patak partján és a kertekben.

A területen két kert típus található. Frederick Trench által az 1700-as években alkotott nagy park és a korai 1900-as években Sir Edwin Lutyens és Gertrude Jekyll által épített franciakert. Miután Trench 1773-ban megépítette a Heywood házat, parkosította a ház és Ballinakill falu közötti területet. Dombokat mozgatott, tavakat ásott, fákat telepített. Az eredmény a korának egyik legkiemelkedőbb romantikus parkja lett.

Heywood Kertek.
A 9 teknőssel körbevett szökőkút mellett meglestük a sok-sok virágzó tulipánt, majd sétáltunk egy kicsit a patak partján is.

Dzsuszti Blog

Corlea, Fore, Tullynally

2010. május 01. - szombat

Corlea mocsári út (Corlea Trackway Visitor Centre) Nagyon szomorú időben indultunk útnak, egész végig zuhogott, ömlött, szemerkélt az eső. Korán indultunk, hogy időben Corleaba érjünk (Longfordtól délre 15 km-re az R392-es út mellett), az ie. 148-ban a mocsárra épített és egy szakaszon feltárt utat megnézni a mocsár közepén lévő Látogatóközpontban. Igen koraiak voltunk, de most sem csalódtunk az idegenvezetőben. Kedvesen fogadott, és rögtön táskalepakolásra bíztatás közben bele is kezdett a környék és az egész bog=mocsár körüli mikor, hogyan, kik és miért-be. :)

Miután elmagyarázta az alapokat, hozzátéve a maga megjegyzéseit :), elolvashattuk a kitett leírásokat, majd egy 20 perces videó után magát a feltárt utat is megmutatta. Az Európában egyedülálló területet a központon kívül is meg lehet tekinteni, kiépítettek egy egész hosszú fapallós utat ami pontosan a korabeli út fölött halad. Szerencsére a felhők addigra felszakadoztak, és még a nap is kisütött egy kicsit.

18 méter az eredeti útból állandóan ki van állítva egy külön teremben. A kiemelt tölgy rönköket speciális körülmények között, gondos munkával emelték ki a mocsárból. A mocsár több mint 2000 évig őrizte ezeket a fadarabokat, amikre 1984-ben tőzeg-feltárási munkálatok során bukkantak rá. A vizes mocsári talajban a rönköket nem érte oxigén, így tudtak szinte az eredeti állapotban fennmaradni. A mocsárban talált emberi maradványok is elképesztő állapotban maradtak fent (bog bodies), nem beszélve a Dublini Nemzeti Múzeumban őrzött mocsárban talált vajról. :)

Az út különlegessége, hogy amíg a legtöbb ilyen feltárt csapás csak egyszerű mocsárra fektetett farönkökből állt, vagy esetleg összefont fűzfa gallyak voltak lefektetve, addig Corleánál hasított tölgyfa deszkák voltak gondosan összeillesztve kb. 1 km hosszú szakaszon. Dendrokronológia segítségével állapították meg azt, hogy az út mikor épülhetett, legalábbis, a felhasznált fákat mikor vágták ki. Az úthoz felhasznált összes fa ugyanabban az évben lett kivágva.

Pontosan nem tudni, hogy miért építették az utat, és azt sem, hogy milyen településeket kötött össze, de azt tudják, hogy kb. 10 éven belül elsüllyedt a mocsárba.

A konzerválás során még Angliába is eljutottak a rönkök, hisz a mocsár évszázadokon keresztül szépen mindent megtett a tökéletes konzerválásért, de a nedves fa levegőt kapva hamar bomlásnak indult volna. Ezért lemosták, és kb. két évet tartották nagy tartályokban, fagyasztva szárítással konzerválták őket. Mindeközben megépítették a Látogatóközpontot, pontosan a kiemelt rönkök helyére, azaz az út oda került vissza a múzeumon belül, ahova eredetileg lefektették.

Magának a környéknek, a mocsárnak a megmentésére is komoly erőfeszítéseket tettek szakemberek. Az egész területet műanyag fóliával "vették körül" a földben, hogy a víz ne tudjon elszökni, a még a mélyben lévő útdarabok megmentődjenek.

Következő állomásnak a Fore Valley-t terveztük. Úgy ahogy kell, amint beültünk a kocsiba rázendített esőanyó, amint megérkeztünk a völgybe pedig biztosított nekünk egy kis felhőmentes területet a völgy felett. Fore-völgy és a völgy 7 csodája (Fore Valley and the Seven Vonders of Fore) Castlepollardtól keletre található völgyben számos keresztény rom található. 630-körül St. Fechin egy kolostort alapított itt, amely egy 300 szerzetesből álló közösséggé nőtte ki magát 665-re. Az eltelt évszázadok során a völgy számos pontját hozták összefüggésbe Fechin "varázserejével".

Ebből lett Fore völgy 7 csodája:

1. - A völgy keleti oldalán áll St. Fechin temploma, melynek bejárata fölött található kőbe egy kis körbezárt kereszt van vésve. Ez az első csoda, a kő, amit St. Fechin imája emelt fel.

2. - A domboldalon feljebb található a remeték zárkája, amiben egy felirat emlékezik meg a Fore utolsó remetéjéről, Patrick Beglinről, akinek "testét ez a kőhalom rejti". Ez a második csoda, a remete a kőben. Beglin megesküdött, hogy haláláig a zárkában marad. 1616-ban halt meg mikor megpróbált kimászni, ami közben leesve a nyakát törte. Így beváltva ígéretét.

3. - A víz ami nem forr.

4. - A fa ami nem ég.

5. - A malomkerék nélküli malom.

6. - A mocsáron épült kolostor.

7. - A víz ami felfelé folyik. :)

A völgy gyönyörű, zöld, mint minden ezen a szigeten. Szerencsénk volt az idővel.

Írország blog Nem messze a völgytől, kb. 1 km-re Castlepollardtól található a Tullynally Kastély (Tullynally Castle) A kastély maga nem látogatható, mert ma is lakják, így a kertben sétáltunk egy nagyot. Fura volt elsétálni a hatalmas kastély ablakai előtt, látván, hogy egy gyerek bent, egy kékre festett szobában házit (feltehetőleg :) csinál. :) A kert maga hatalmas, a tó kissé elhanyagolt, benőtte valami, de az utak, a fű karbantartottak, a kert maga szép.

Hazafele még megálltunk a Derravaragh tónál, ahol belebotlottunk egy hatalmas zöldterületen szabadon szaladgáló agár-otthonra. A szépségek boldogan szagolgattak minket a drótkerítésen keresztül. :) Egy kis táblán pedig ez fogadott: "The childre of Lir". Felcsillant a szemem, mert napokkal ezelőtt tanultuk Denissel az írek egyik leghíresebb legendájáról: Lir Gyermekei