Itthon és otthon

2009. augusztus 24. - hétfő

Kapormártás, lecsó, töltött káposzta és túrós palacsinta. Hmm, ahogy csak anyukáink tudják. :)

Dzsuszti Blog

Rajz a nap alatt

2009. augusztus 19. - szerda

Ma reggel megint amolyan "nyári szünetes, portfólió megbeszélős" órám volt másodmagammal és M.-el. Pólóban sétáltam végig az utat, nem sütött ugyan a nap, de meleg volt megint. Fülledt meleg. Ugyan reggel esett, miután hazaértem esett, de engem szerencsére elkerült. :)

Annyi feladatom van a nyárra, a nyárnak pedig hamarosan vége. :) Nyári tanfolyam, majd nyaralás, és már alig van időnk, pedig mennyi mindent még bele kellene tuszkolnom. Na legalább nem fogok unatkozni megint. :)

Dzsuszti Blog

Fura szélmentes szürke idő van

2009. augusztus 18. - kedd

Minden reggel kinézünk az ablakon. Megnézzük, változott-e valami a szomszéd kertekben, jött-e cica, járt-e arra szarka vagy rigó. Gyakran csak nagyon lassan kukucskálunk ki a függönyön keresztül, méghozzá úgy, hogy óvatosan a tappancsunkkal széthúzzuk a sötétítő függönyt középen, de éppen csak annyira, hogy kilássunk a nyíláson. Kikémlelünk, hátha egy madárka pihen a kőkerítésen, hátha egy szarka lopkod a háztetőn. Így nem ijesztjük el, jól meg tudjuk figyelni, egészen addig, míg valami miatt az áldozat megijed, vagy a mancsunk elfárad.

Ma csupa víz volt minden. Szürke és vizes. Egy szellőcske nem szállt mifelénk, így a nagyra nőtt kőfal-virág lehajló virágán ott csücsült két esőcsepp. Semmi sem mozdult, mintha még mindenki aludt volna, az utcáról sem szűrődött be a szokásos reggeli emberszöszmötölős hang.

Délután, miközben a portfóliómon dolgoztam, kinéztem az ablakon, és ugyanaz a kép fogadott, mint amikor reggel kinéztem Nudkával közösen. Szürkeség és nedvesség. Annyi változás volt, hogy a képbe bekúszott egy vastagabb sötétszürke felhő.

Valahol a távolban esik.

Ez a teljes mozdulatlanság nagyon fura. Mintha minden élőlény megtorpant volna, és visszafogott levegővel szemlélné ugyanezt, amit én. Se egy madárcsicsergés, se egy emberi hang. Komor egy idő.

Dzsuszti Blog

Egyszer, majdan

2009. augusztus 17. - hétfő

Ma láttam egy képet. A képen semmi más nem volt csak sárgabarack. Nem tudom, erről miért a nagymamám jutott eszembe, de eszembe jutott. Náluk nem termett sárgabarack, csak "madár elpottyantotta magból kikelt csudajó cseresznye" és szilva. Kiskoromban azonban nyaranta szoktunk venni, és befőttet készíteni belőle. Majd ha lesz saját kertem, ha úgy alakulna, akkor szeretnék sárgabarackfát is.

Gyermekkoromban arról ábrándoztam, hogy majd nekem fele ilyen fele olyan fáim lesznek (egy fán kétféle gyümi). Meggy- és cseresznyefa, sárga és őszibarack fa. :) Ma már annak is örülnék, ha majdan lehetne egy talpalatnyi föld a miénk. Lenne benne gyümölcsfa, köszméte és sok-sok virág. A köszméte nagyon fontos. Sokan egres néven ismerik, de nekem marad köszméte. :) Nekünk volt egy kis bokrunk, amiről már a kis zöld iszonyat savanyú köszméték elkezdtek tünedezni idejekorán. :D Szinte alig érett meg pár szem, a többi Jucika-pocakba került. :D Talán azért imádom a savanyút ennyire, mert anyukám is? Velem terhesen képes volt megenni egy egész tubus mustárt magában. :)

Kimostuk az esőkabátjainkat, vállfán felakasztottam őket a szoba függönykarnisára. Nudka odatelepedett, és leste, ahogy egy-egy csepp lecseppent a direkt erre a célra odatett papírtörlőre. Egyre közelebb dugta a nóziját, addig-addig kíváncsiskodott, míg hopsz, rá is cseppent egy csepp. Mégsem ijedt meg, csak ült ott, és leste, ahogy cseppennek a cseppek. :D Nem tudom, mi lehetett ebben olyan roppant érdekes, mert amúgy utálja a vizet. :) Mármint ami nem ivóvíz formájában érkezik. ;)

Dzsuszti Blog

Szomszéd vs. betörő

2009. augusztus 16. - vasárnap

A mai nap a szomszédok körül forgott. Becsengettek hozzánk, At kinézett és kiderült, hogy az ötödik lakó volt, akinek a lakásába kintről lehet bemenni, nem a főbejáraton keresztül, mint a többi 4 lakásba, mivel ők lentebb laknak. Annyit kérdezett csak, hogy megnéznénk-e, hogy bezárta-e a lakása kert felőli ajtaját, mert betörtek hozzá. Megnéztük, bezárta.

Kiderült, hogy nyitva volt a bejárati ajtó kis ablaka, és azon keresztül próbált valaki bejutni hozzá... Egyedül volt otthon, fényes nappal vasárnap... De mivel kirohant a lakásból, kizárta magát. A hátsó ajtón, rajtunk keresztül sem tudott bemenni, így vártak a főbérlőre két rendőr társaságában. Egy-két óra telhetett el, már hallottuk őket matatni a lakásban. Elég hangosak, de ma még erre rátettek egy lapáttal. Pontban éjfélig bömböltették a magnót, iszonyat hangosan, hajnalban pedig ismét rájuk ébredtünk, mert hangosan kiabáltak egymásnak a kert ők felőli részében, pont a nyitott ablakunk alatt...

Ebben a lakásban már sokan megfordultak. Valahogy sosem lakott benne senki sokáig. A fejük feletti folyosó recseg ropog, azon jár mindenki. A bejárati ajtó - ha nem figyeltél és elengedted - akkorát csattant, hogy még a mi benti falunk is beleremegett. Szerencsére a közelmúltban lecserélték, így most lassan záródik be, nem hangos.

A fejük feletti lakás fürdőjéből minden lehallatszik. Hallottuk, amikor mi is azon gondolkodtunk, hogy átköltöznénk oda... Szóval zajos egy kissé. A tetőtéri víztartály kilyukadásával minden vizet az a lakás kapott, így (habár heteken át dolgoztak rajta) elég nedves volt. Már azóta lecserélték a teljes fürdőszoba burkolatot, a nappali parkettát, kifestettek. Az orrunk előtt, a kerten keresztül járt a főbérlő és segítője hozzájuk sokáig.

A többi 4 lakásban alig cserélődnek a lakók, egyben ugyanaz a lány lakik, mióta mi a miénkben, a másik kettő fenti lakásban pedig egyszer költöztek ki és szinte azonnal be.

Dzsuszti Blog

Tesco

2009. augusztus 15. - szombat

Reggel a Dunnes jóvoltából kipróbáltuk a Tescot. :) Eddig nem igazán jutottunk tovább a gondolatnál, de ma úgy döntöttünk, hogy ideje váltani.

Megint sok minden hiányzott a polcokról, így fogtuk magunkat és átmentünk a Tescoba. Nem a legközelebbibe, mert az alig nagyobb, mint a Dunnes, hanem a Dundrum Centerben lévőbe. Meg kell mondjam, hogy nem csalódtam. Választék volt bőven, a legtöbb, megszokott terméket is megtaláltuk, plusz még egy csomó új dolgot. A szalámifélékből is árulnak sokfélét, nem beszélve minden más termékről... Például találtunk finom bodza szörpöt. :D Nagyon lassan végeztünk, mivel nem ismertük a helyet, és mindent megnéztünk. :) A végeredmény anyagilag kb. ugyanaz volt, mint a Dunnesban és az Aldiban, hisz korábban e kettőben szereztük be, amit most itt.

Este beborult az ég, így a Star Trek Voyagert néztük a lányokkal. :)

Dzsuszti Blog

Újra itthon

2009. augusztus 10. - hétfő

Vasárnap hajnalban értünk haza, a repülőút hamar eltelt. Dublin szürkén és csepergősen fogadott. Csepergősebben, mint amikor búcsút intettünk neki 16 nappal korábban.

Hazafele a taxi most kivételesen nem illatozott már 80 mérföldről erős illatosító illat khm szaggal, mint a múltkor. Helyette a sofőr feltekerte a fűtést?!? Furák ezek a reptéren "kapott" taxisok... A mostani pl. ki sem tette a lábát a taxiból, csak a reptéren segített bepakolni. Itthon már úgy kiabált ki az ablakon keresztül, hogy mi a titka a csomagtartó kinyitásának... Hmm.

Szerencsére, az általunk utazás előtt megrendelt taxisok normálisak, és eddig még mindig pontosan ott voltak a házunk előtt. A mostani hajnali 4 órakor pontosan megérkezett. A társaságot az interneten találtuk, még a legelső alkalomkor, amikor utaztunk. Találtunk egy listát taxisokkal, és találomra kiválasztottunk egy társaságot. Akkor megadtuk az adatainkat, és azóta elég csak a nevünket bemondani, már tudják a címet, hova kell jönni. Eddig mindig pontosak voltak hajnali indulásainkkor.

A lányok felébredtek, persze Nudka már az ajtóban fogadott bennünket. Azon nyomban dorombolásba kezdett. A lányok is felébredtek, mire kinyitottuk a ketrecüket. Mindenki rendben volt, örültek nekünk. Este felébredtem, mert a doromboló cicahang el-el akadt, ahogy ott feküdt köztünk a drága. Rekedésig dorombolt nekünk.

A pet sittingesektől naponta kaptuk az sms-t. Már a legelső alkalomkor megbeszéltük, hogy mi naponta szeretnénk tudni, hogy mi van a lányainkkal. Így vagy ők írnak maguktól, vagy mi szoktunk írni és akkor válaszolnak. Oda és vissza vannak a görikért, mindig beszámolnak arról, hogy miket csináltak aznap. A lányokra lehet ismerni. :D Most még képet is kaptunk tőlük néha. :D Nudkáról, ahogy az ablakból nézelődött kifelé, Pizsiről a paplan alól kikandikálósat, Potykáról meg egy elmosódott csíkot, alatta az "őt lehetetlen lefényképezni" mondattal. :Đ

A lányaink nevei, ahogy az sms-ben kapjuk: Nudles, PJ és Podges. :Đ Minden nap leírják, hogy mikor jöttek, és mit találtak. Ez a lista fogad bennünket, mikor hazaérünk. Mindig kérnek egy utolsó sms-t, ha hazaértünk, hogy tudják, van aki gondját viseli a lányoknak. Meglocsolják a virágokat, behozzák a postát, kiteszik a kukát, ha éppen úgy mentünk el, hogy mi nem tudtuk.

At már dolgozik is, ugyanabban az irodában, amiben eddig is. Nincsen annyi állandó alkalmazott, mint iroda, így a szerződésesek is kaptak egyet.