Színelmélet: 2. nap

2009. június 30. - kedd

Reggel, az ajtón kilépve szokatlan párás meleg csapott meg. Megint csak pólóban caplattam a suli felé. Bent a többiekkel meg is beszéltük, hogy miket művel az időjárás az idén. :)

Érdekes, hogy míg az előző nyarakon, a főnököm, és persze mi is a sok-sok esőre panaszkodtunk, jó lett volna egy kicsi, legalább egy hetes napsütés, mindenki menekült melegebb éghajlatra nyaralni, addig mostanában az írek körülöttem arra panaszkodnak, hogy a meleg miatt nem tudnak aludni esténként. Nekik ez a meleg rettenetesen meleg már.

A mai nap elkezdtük a grafikonok gyártását. 24 darabbal kell elkészülnünk csütörtökre, hogy aztán a tanultakat, a grafikonokat megtanuljuk használni a gyakorlatban is, amikor nekiállunk festeni.

6 színt használtunk: 2 kéket (ultramarine, windsor blue), kék pirosat (permanent rose, vermilion (hue)) és két féle sárgát (lemon yellow, cadmium yellow deep (hue)) kevergettünk össze.

Ezek a grafikonok úgy készülnek, hogy először vonalzóval megrajzolunk kis kockákat: az első sorba 7 kocka kerül, az alatta lévő 4 sorba már csak 5-5 db. A felső sor két szélső kockájába kerül egy elsődleges szín, és egy másodlagos szín (így kezdetnek, később bonyolódik a dolog:). A középső kockába ezek fele-fele arányú keveréke. Tehát az első sor ezek keverékével telik fel, majd a következő sorokba az adott színhez egyre több fehéret téve kevertük ki az ún. semleges (neutral) színeket.

A grafikonok haszna, hogyha egy színt ki szeretnénk keverni, akkor kikeressük a grafikonokból a hozzá legközelebb álló színt, és mivel a legelső sor két szélső színét feljegyeztük, így a színt vissza tudjuk vezetni, így könnyen kikeverhetőek.

A nap hamar eltelt, jól el is fáradtunk, nem gondoltam volna, de az egész napos koncentrálás, még ha nem is tűnik első hallásra annak, kimerítő.

Dzsuszti Blog

Colour theory / Színelmélet

2009. június 29. - hétfő

Reggel 10-re mentem, tőlünk kb. 45-50 perces gyalogos távot küzdöttem le reggel a nagy pakkommal. :D Előző nap este kocsival végigmentünk az úton, hogy ne reggel kelljen még azzal is bajlódnom, hogy merre van az arra.

Időben indultam, így időben oda is értem. Ma is szép volt az idő, mint eddig heteken keresztül. Nem kellett sem kabát, sem pulcsi. Ritka az ilyen szép idő errefelé. :)

A suli portása elirányított a legújabb épületbe, a 3. emeletre. Szerencse, hogy már voltunk ott a végzősök munkáit megkukkantani, így halványan derengett merre kell menjek. Hamar oda is találtam, ahol már sok fiatal várakozott. Ők a portfólió előkészítőre vártak, senki nem tudta merre lesz a színelmélet. Majd megjöttek a tanárok, az egyik engem leküldött az ottani portáshoz, hogy ő majd tudja, merre menjek. :) Lecaplattam, majd a portás felküldött az elsőre. Ott már egy kis teremben többen ültek, gondosan kipakolva a festékek, ecsetek. A tanárnő is már ott volt, de még vártunk egy kicsit, mert még 2 asztal üresen várt az új egy heti lakójára.

Én is addig szépen kipakoltam mindent és kíváncsian vártam, mit fogunk tanulni. :)

Mint ahogy gondoltam, az alapokkal kezdtük, a színkerékkel. A tanárnő elmondta, hogy vannak az elsődleges színek (primary colours), amelyek előállításához nem szükséges színeket összekeverni: piros, kék és a sárga. Ezek a színkeréken egy egyenlő szárú háromszög csúcsaiban helyezkednek el.

Két tetszőleges elsődleges szín között a két színnel való keverés árnyalatai szerepelnek. Félúton a két adott szín egyenlő arányú keverésével kapott szín található. Ezeket nevezzük másodlagos színeknek (secondary colours), azaz amelyek az elsődleges színek keverékei: narancs, zöld és a lila.

Szépen mi magunk is elkészítettük a saját színkerekünket, és tovább ismerkedtünk a színekkel a mai nap még csak elméletben: Kiegészítő színek (complementary colour) (A színkeréken ellentétes oldalon állnak.): egy elsődleges szín kiegészítő színe, a másik két elsődleges szín kombinációja. Azaz a kék és a narancs kiegészítő színek, mivel a narancsot a másik két fennmaradó elsődleges színből állítjuk elő, a pirosból és a sárgából. A kiegészítő/complementary színek egymást segítik abban, hogy a másik szín élénkebbnek látszódjon.

A színkerék segítségével a hideg és a meleg színárnyalatokat is könnyen beazonosíthatjuk. Meleg árnyalatok a pirostól a sárgáig, a hideg árnyalatok pedig az ezekkel szemben elhelyezkedő kék, lila és a zöld.

Reggel 10-től este 4-ig tartott a foglalkozás, egy órás ebédszünettel, és kétszer 20 perces köztes szünettel. Élveztem nagyon a színek kutyulgatását, remélem, hogy a következő napok is ilyen hasznosak lesznek. :)

Dzsuszti Blog

Parkoló, albi és kuka ügy

2009. június 28. - vasárnap

Ma az jutott eszünkbe, hogy a ház háta mögött van a főbérlőnek egy kis telke, nem-e lehetne olyankor oda beállni a kocsival, amikor elől nincs hely... Semmi nincs rajta, még egy árva épület sem. Korábban dolgozgattak rajta, lepucolták, leöntötték kövekkel, levágták a burjánzó bokrokat a kőfalról, ami azóta természetesen megnőtt. :) Nudka örömére, mert a nagyobb bokor több madárkát csalogat közelebb, mint egy üres kőfal. :D Elkezdtek építeni egy kis falat, mintha házat építenének, de aztán jött a válság, és abbahagytak mindent.

Ma megkérdeztük, hogyha ilyen helyzet lenne megint, hogy az utca tele, sehol nem tudunk parkolni, akkor beállhatnánk-e oda? Pozitív volt a válasz. :)

Még azon is gondolkodtunk már egy ideje, hogy ebben a helyzetben sorra halljuk az ismerősöktől, hogy kértek albérleti bér csökkentést és kaptak is. Gondoltuk, mi is megkérdezzük, de a főbérlőnk beelőzött. Önként levitte €100-al az albi árát, a helyzetre való tekintettel.

Az utóbbi hetekben még a kuka okozott némi zűrzavart a képben. A főbérlő lecserélte a régi céget, mivel ők nem tudtak egy háztömbön belül több lakást különvenni, úgy értem számlailag. Egy számlát kaptunk, amit eddig a főbérlő fizetett. Pár hete kaptunk 4 kukát, amik egy csokorban voltak a sarokban, még nem osztotta szét őket. Oda tette mindenki a szemetet. Eltelt egy kis idő, és a kukák megteltek, de nem vitték még el őket... Ami igen kellemetlen, tekintve, hogy az este kitett kukák reggelre szét lettek szedve a szomszéd cicáknak köszönhetően... Hiába pakoltuk bele őket vastagabb zacsikba még pluszban.

Kicsit aggódtunk, mert ez az új cég kéthetente viszi el a kukát, nekünk pedig eddig hetente megtelt a kicsit nagyobb kuka is. Szemmel láthatóan, a zöld kuka, amibe a papír, műanyag kerül, megnagyobbodott, így utánanéztünk, mit pakolhatunk bele. Kiderült, hogy szinte mindent, amitől olyan nagy lett a fekete kukánk. Ebbe a zöldbe mehet a vizes palack, a tejes flakon, de minden műanyag (joghurt, tejföl stb.), és konzerv doboz is... Ami azt jelenti, hogy szépen lecsökkent a fekete kukánk, és bőven elég elvinni őket kéthetente. :) Az új cég neve: Panda.

Dzsuszti Blog

Készülődés a nyári kurzusokra

2009. június 27. - szombat

Már egy ideje jelentkeztem az NCAD nyári kurzusaira, a héten pedig a visszaigazoló papírok is megérkeztek, a számlával, és egy listával, hogy milyen alapanyagokat szerezzek be. A mai nap ezek beszerzésével telt.

A jövő héten Colour Theory (színelmélet) óráim lesznek. Már nagyon várom, hisz nem könnyű a megfelelő színt elsőre kikeverni. Persze dolgokkal tisztában vagyok, pl. hogyha sárgát összekeverünk kékkel, akkor zöldet kapunk és hasonlók, de arra gondoltam, nem árt az alapokkal jobban megismerkedni. Be kellett szereznem festékeket, ecseteket, ollót, vonalzót, karton papírt, egy sima dobozt (? nem tudom, ez minek kell, arra gondolunk, hogy a cuccokat tárolni benne, hogy ne cipeljünk minden nap mindent oda és vissza is. Majd kiderül. :). Vinni kell még almát, vagy narancsot, és valami olyan tárgyat, ami szépen visszatükrözi a környezetét. Mi egy kis tejkiöntőt találtunk, a célnak megfelel, egy kicsit nagyobb csak a kiszemelt almámnál. :)

Nekem itthon már vannak festékeim, de 500 ml-esek. Ugyanolyanokat vettem, mint amilyeneket a rajzóráimon használunk: The Art Material, és Winsor & Newton Galeria nevű festékeket. M. ajánlott egy boltot Dundrum környékén, a pontos címet sajnos nem tudom, csak hogy a LUAS híd tövében található. Ha a Dundrum megállónál szállunk le, akkor nem nehéz rátalálni. School Suplies a bolt neve, egy nagyobb üzlet, tele mindenféle papírokkal, festékekkel, ecsetekkel. A bolt maga igen dohos, de tényleg olcsóbb náluk minden.

A Winsor & Newton Galeria-t a netről rendeltük. M. ajánlotta az oldalukat, még korábban, mivel olcsók:

www.artmaterialsco.com. Innen rendeltük meg a hiányzó színeket. Hamar ki is szállították kis dobozkában, gondosan becsomagolva, nehogy kiömöljenek még idejekorán. :)

Az itthoni festékeim jó nehezek, így vettünk kis tubusos kiszerelésű Winsor & Newton Galeria festékeket, amik a listán szerepeltek: black, white, lemon yellow, cadmium yellow deep (hue), ultramarine, windsor blue, permanent rose és vermilion (hue). A dundrumi School Suplies boltban nem találtunk lemon yellow-t, így a Camden Street-en lévő boltba tértünk be, ahol találtunk. Plusz megfelelő ecsetekre is szert tettem. :) Izgulok, milyen lesz a következő hét. :)

Dzsuszti Blog

Kerékbilincs

2009. június 26. - péntek

Az év eleje óta megszaporodtak a csinos kis sárga kerékbilincset felrakó autók errefelé. Sajnos mi is találkoztunk velük...

Az első alkalomkor, amikor az Aldi előtt parkoltunk. Nem előtte szoktunk ugyan, hanem egy kis mellékutcában, ahol mindig megvesszük a parkolójegyet 20-30 percre.

Aznap ott már nem volt hely, de az Aldi előtt igen, ahol általában sosem szokott.

Beálltunk. Minden héten arra járunk, de parkoló automatát jelző táblát sosem találtunk ott. Gondoltuk, ezért szokott ez a 3 hely tele lenni, mivel ott ingyenesen lehet parkolni... Észre sem vettük, hogy aznapra, ugyan csak az egyik oldalon, de kitettek egy táblát, miszerint az a terület rakodási terület, azaz ott nem lehet parkolni.

Mikor a pénztárhoz értünk, láttuk, hogy az a bizonyos kis parkolást ellenőrző autó áll a mi autónk és a másik így járt boltvásárló között. Bosszantó volt, mert direkt ilyen emberekre vadásztak... A mögöttünk álló be is ment a boltvezetővel beszélni... Mi rögtön fizettünk (€80 :S), hogy ne kelljen várakozni, míg visszajönnek.

A fizetés gyorsan megy, a kocsi ablakára kitett cetlin jelzik, hogy milyen számot kell hívni, ahol meg kell adni az adatainkat, a bankkártya számát, és kész is van... roppant hamar lekapják a €80-t... így a kerékbilincset is...

Másnapra ki volt törve a tábla, az oszlop, csak egy csonk maradt a helyén...

A másik eset az utcánkban esett meg. Ami egyrészt azért volt bosszantó, mert tömve volt az utca, ugye máshol nem parkolhatunk az éves bérletünkkel, hanem borsos áron jegyet lehetne venni a környező utcákban... Este ért haza At, amikor már igen ritkán lehet helyet találni, ráadásul aznap le volt foglalva egy markolónak 3 hely, ahova nem lehetett állni...

A másik, ami még ennél is szebb volt, hogy valaki kihívta őket az utcába (nem biztos, hogy mi miattunk...). Valakinek valami szúrta a szemét, kihívta őket, és mivel mást nem találtak, minket leklampoltak. Hurrá. Persze megint mi voltunk a szabálytalanok, szó se róla, csak dühítő a dolog....

A másik oldalon, a kapukihajtóban álló autót nem büntették még meg sem... Kérdeztük, ha minket igen, őket miért nem? Hát, mert ha őket leklampolják, akkor a lakók nem tudnak kiállni tőle... Hmm, szép. Tehát ha kapuba állok, nem büntetnek még meg sem...

Azt mondták, ebbe az utcába nem szoktak jönni. Nem is, mivel naponta 3-4 autó szokott ugyanitt állni és még soha nem láttunk egyet sem leklampolva.

Azóta rendszeresen látni őket errefelé is...

Dzsuszti Blog

Szép idő van még mindig

2009. június 24. - szerda

A még mindig-en van a hangsúly. :) Szép napok szoktak lenni, de aztán jól elmossa az eső és a szürkeség. Általában, de nem így idén! Nagyon szép meleg, napsütéses idő van már napok óta. A sütőt muszáj sűrűn bekapcsolnom a vacsi készítéshez, de mostanában rettenetes meleg van utána. Végre! :D A lépcsőház felé szoktam kinyitni a bejárati ajtót, hogy lehűljön a lakás, mivel ott mindig hűvös van.

Ma este éppen ezért kedvünk támadt munka után sétálni, így Howth és a tengerpart felé vettük az irányt. Az utakon nem voltak kevesen, pláne közeledve Howth-hoz, mivel mindenki igyekezett hazafele munka után. De olyan jól esett beszélgetni, miközben a napfénytetőn besütött a nap. :)

Egy jót sétáltunk, ettünk is, megbarátkoztunk egy kis csirkehusi elejéig egy kóbor kutyussal, majd hazajöttünk. El is döntöttük, ezt megtesszük majd többször is, ha szép lesz az idő. :)

Dzsuszti Blog

Torna

2009. június 22. - hétfő

Ma újra elkezdtünk tornázni. Az utóbbi időben leeresztettünk, és nagyon érezzük mindketten, hogy ennek így nem lesz jó vége. Tegnap moziba szaladtunk, mire végigsprinteltünk a Dundrum Centeren kifulladtam.

Mi lesz velem, ha nemsokára naponta kétszer kell majd bő 50 percet gyalogolnom a nyári kurzusomra? Akkor sem megyek busszal, ha lenne. :D

Az akaraterő megkeresésén kívül még a könyvtől is el kellett szakadnom, pedig izgalmas. :) Sikerült végül is mindenem összeszednem a tornához... Atnak is. :)

Vacsira rakott karfiolt terveztem, de most nem volt kedvem a szokásos, besamel mártással leöntött, karfiol-hús rakotthoz, valami paradicsomosra vágytam.

Megdinszteltem két kisebb fej hagymát, majd rávágtam 3 szép Aldis paradicsomot, egy kis kanál reszelt gyömbért, a megmaradt barbaque szószt, kb. két evőkanállal, és kétszer ennyi ketchuppal is meglocsoltam. Majd ízesítettem őrölt köménnyel, borssal, sóval.

A csirkecomb felső részét kifiléztem, felkockáztam, és só-chili szósz társaságában összerottyantottam egy kicsit. A karfiolt is beledobtam forró sós vízbe pár percig, majd mindent szépen bepakoltam egy tepsibe, lefedtem alufóliával és ment be a már meleg sütőbe. :) Nyami. :)

A Dunnes érdekesen "csökkentette" a csirkecombok árát. Ugyanannyit tesznek bele súlyra, ugyanaz a felirat rajta, csirke felsőcomb, csak pofátlanul hozzávágnak egy jókora csontot, bordát is... Mikor kibontottam, azt hittem rosszul leszek. A 6 db csirkecombból alig maradt a csontok eltávolítása után valami... Hmm. Ugyanott, a drágább, de szépen nagy betűkkel hirdetett másik ír termék gyönyörű. Ideje lesz elnézni a Tesco felé, nem tudom, valóra váltották-e a már régóta bejelentett árcsökkenést...

Dzsuszti Blog

Választás

2009. június 21. - vasárnap

Kérdés: "Yes or No?"

Válasz: "or!"

Dzsuszti Blog

Terry Brooks

2009. június 19. - péntek

Még tavalyról maradt egy €20-s utalványunk, amit könyvekre akartunk elkölteni. A dundrumi Easonbe mentünk beváltani, eredetileg valami útikönyvre a nyaraláshoz, de mivel nem találtunk kedvünkre valót, a regények között kutattunk.

Így került a kosárba Terry Pratchett könyv no és Terry Brooks legújabb trilógiája, amit nagyon szeretek. :) Az első két sorozatot (Shannara és Shannara öröksége) igen hamar elolvastam. :D Itthon aztán kiderült, hogy még a megvett 3 könyv előtt is kijött egy trilógia, és mivel sorba szerettem volna elolvasni őket, hisz utal az író a régebbi családtagokra is, így ezeket az Amazonon rendeltük meg. Így most van 6 könyv ami kiolvasásra vár, de ebből 1 már kipipálva. :D

Nagyon hamar kiszállítják a könyveket, 3 nap múlva már hozta is korán reggel a postás. Igaz, utána kellett szaladjak papucsban, mert nem szeretnek cipekedni ugyan, azaz visszavinni a könyvet, hogy majd én menjek be érte, de az ajtóban sem várnak semmit, miután megnyomták a csengőt. Becsengetnek, ráfirkantják egy papírra, hogy itt voltak és mennek is tovább. Persze, mivel 5 lakás van a házban, kint a bejáratnál nem hallja a mozgolódást, így nem is vár. Mire kiszaladok, általában már 3-4 házat letud.

Dzsuszti Blog

Nyári szünet

2009. június 17. - szerda

Jövő héten "nyári szünet" lesz a rajzóráim helyett, úgyhogy a ma reggeli órán a szokásos tea és ropogós süti helyett egy szelet igazán finom csokis tortát kaptunk a tea mellé. Plusz házi feladatot is kapott a két Mary, én is, de én már egy ideje tudom, nem fogok unatkozni míg nem lesznek órák. :)

Kaptunk meglepetésként egy kis méretű festék csomagot is, hogy majd legyen mivel megcsinálni a házit. :) Nekem pont jól jön, mert ugyan van itthon festékem, de nagyobb dobozosak, és majd a nyári kurzusomra úgy is kell vinni alapanyagokat.

Az esti órán, ahol nem 3-an vagyunk, hanem 6-an, már bort és kisütött kis falatkákat kapott a társaság így búcsúzóul. Persze mindenki visszajön majd szeptemberben, és mindenki sajnálta a szünetet.

A harmadik órámon többnyire fiatalok vannak, egy lány készül velem együtt jövőre, ketten 2 év múlva, ketten pedig munka után festegetnek velünk.

Nekem a szünet sűrű lesz, 2 hétig nyári kurzuson leszek, színkeverés és rajzolás/festés lesz a téma, majd utána valamikor jön a nyaralás és haza is megyünk majd. Aztán már itt is lesz a szeptember az ajtóban.

Dzsuszti Blog

J&A macskája

2009. június 16. - kedd

"Arra ébredtem, hogy a hasamon áll és belekiabál az orromba: Mooost mááár naaagyon éééhes vaaagyok!!!!!!!" :Đ

Ilyenkor milyen jó, hogy nincs baseball ütőnk. :D (Aki nem tudja miről is beszélek. :)

Dzsuszti Blog

Házifeladat

2009. június 15. - hétfő

A házi feladatomon ügyködtem/ünk az utóbbi napokban. Sok kis apróságot be kellett gyűjtenünk, aminek az egyik felére aztán nem lesz szükség később, de mivel minden "kincsünk", amit az évek során összegyűjtöttünk otthon maradt, így itt nincs annyi minden az ember körül, hogy a kigondolt ötleteket meg lehessen valósítani.

Egyik velejárója, hogy itt lakunk, hogy hiába a már lassan évfordulós 3. év, nem gyűlt össze annyi apróság, mint otthon. Persze a szekrényeink, és minden lehetséges pakoló hely tele mindenfélével, de a korábbi éveink alatt összegyűlt (ami épp 3* annyi, mint az itteni :), számunkra fontos tárgyak, emlékek, apróságok Tapolcán aludják "téli" álmukat bedobozolva.

A minap M-mel beszélgettük, hogy ő is ilyen cipőben jár. Angliából költöztek ide, a gyerekei még mindig ott élnek, így a cuccaik nagy része a padláson pihen, pedig már egy ideje itt élnek. Így ha a gyerekei hazajönnek, a padlás mindig meglátogatásra kerül hol ez, hol az után kutatva. Valahogy ismerős a dolog. :)

Szóval talpas pohár, piros műanyag kis autó, csavaros szívószál, kisméretű csipesz, kis váza és társaikkal gyarapodtunk az utóbbi napokban. A feladatom az volt, hogy a magokat tegyem olyan helyre, ahol normál körülmények között nem találhatóak meg, fotózzam le, és majd ebből választunk ki képeket és festjük/rajzoljuk vagy majd elválik mit csinálunk vele.

A múlt hétvégén is ezen ügyködtem, és most is. Csomó ötletem volt, csak a sok kis apróságot kellett hozzá begyűjteni. :) Nem utolsósorban a magokat. Pisztácia, ánizs, szotyi, kávé, dió és még sorolhatnám mi után kutattunk. Ha otthon lennénk, tudnám hova kéne mennem, hogy ilyet kapjak, de itt? Hmm.

Egész diót, mandulát, kesudiót véletlenül találtunk a Candem Street egyik üzletecskéjében. Azért mentünk be, hátha, mert náluk vettünk korábban illatos teát, sokféle tésztájuk, sajtjuk, még tormájuk is van. Belépve rögtön egy kis polcon megláttam a becsomagolt magokat. Hurrá! :D Ugyanitt találtunk pattogatni való kukoricaszemeket, kis fennakadást okozott, mire eldöntöttem, a sima sárga, kicsit csíkosak legyenek az áldozataim, vagy a sötét színűek. :D

Kávé sok helyen lett volna, a magos féle, nem a darált, de €8-ért árulják kilóját, de én mit kezdek egy kilóval? Nekem 10 deka is bőven elég lett volna, de azt nem adtak. Egyben vagy sehogy. A megoldásra is véletlenül akadtunk rá a Tescoban. Behűtött, kispalackos vizet keresgélve kóvályogtunk a Dundrum Tescojában, amikor a sorok vége felé, az alkoholok előtt megtaláltuk a kávészemeket. Ki lehetett adagolni kis tasakokba annyit, amennyit szerettél volna, és ott helyben le lehetett darálni. Amit persze mi kihagytunk. :) Illatozó kávészemek kipipálva.

Az arab boltot sem hagytuk ki a Harcourt Streettől nem messze, mert magok szempontjából is aranybánya a hely. Nem beszélve, milyen finom az aszalt szilvájuk. Tört dióra is itt találtunk rá legelőször. :) Ánizs mag, szárított citrom, szegfűszeg került a kosárba, vigyorogtam is nagyban, mikor mutattam Atnak a szerzeményeimet. :)

Szotyira is egészen véletlenül akadtunk. A Rathmines Road végén lévő lengyel boltba tévedtünk be, megint egészen mást kerestünk, de a magos radarom egyből kiszúrta a szotyikat a polc alján. :D

Dzsuszti Blog

Art class

2009. június 10. - szerda

Jól elmaradtam ezzel a történettel (is)...

Indult a dolog úgy, hogy hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy visszatérek a sulipadhoz. Erről már írtam. Nem volt könnyű döntés, hiszen sok mindent figyelembe kellett venni, de ma már egyre jobban úgy gondolom, hogy jól döntöttünk. Majd a jövőben pedig meglátjuk, hogy hogyan fog alakulni a dolog, én megteszek mindent, hogy működjön is. :)

Kinéztünk az egyáltalán nem ismerős sulik közül, sok-sok fórum elolvasása után egy 2 éves kurzust Ballyfermotban. Graphic design kurzus, ahova portfólióval kell készülni a felvételire, éppen ezért van még egy plusz év előkészítő, ahol a portfólió elkészítésében segítenek.

Mindez lett volna most szeptembertől. Gondoltam, addig nem árt felkészülni, ezért kerestem rajztanárt. Lett volna, mert közben változtak a tervek. Rátaláltam M-re, ahova most járok. Már a legelső órákon átbeszéltük, hogy mit szeretnék, és M elmondta, hogy mik a lehetőségeim. A ballyfermoti suli mellett kaptam még több tippet is, nézzek körül. Köztük volt az NCAD (National College of Art and Design) is.

Telt-múlt az idő, jobban beleláttam a dolgokba, jobban megismerkedtem a lehetőségeimmel, és úgy döntöttünk, hogy ezt fogom megpróbálni elsőként. Azaz most készülök M-ékkel az NCAD-re, jövő februárban kell leadni a kész portfóliót, ami nem egyszerű dolog... Sok időnek tűnik, mégsem túl sok, mert a feladat összetett, nem csak rajzoljunk/fessünk meg ezt azt. Én ráadásul sosem csináltam ilyet korábban. Feladatok vannak, amik megmozgatják az ember agytekervényeit rendesen. Rengeteg a jelentkező, és mint másoddiplomás, kezdő hallgató, a 180 felvételi helyből 50-et töltenek ki ilyen jelentkezőkkel. A túljelentkezés többszörös.

Paprikával kezdtük a dolgot, mivel az volt kéznél, és még akkor Ballyfermot volt a cél. A paprika közben átalakult magokká, ahogy a suli megváltozott.

Folyt. köv. :)

Dzsuszti Blog

Egy kosárnyi jácint

2009. június 08. - hétfő

Még ezt a képet nem mutattam, a jácint sorozatból(?) kimaradt, pedig ez a legkedvesebb. A kosárka a hétköznapokon almatartó szerepében díszeleg a mikrón.

Ugyan a jácint már elvirított régen, és az utána következő próbálkozásom, a cigányvirág nem akart virágozni, így most a cserepek gazdátlanok. Legalábbis addig, míg rá nem bukkanok egy újabb lakóra, aki a szekrény tetején is hajlandó lenne nekem virágozni. :) Ne csak bundás virágszálaim legyenek, akik miatt az igaziak a szekrény tetejére száműződtek. :D

Dzsuszti Blog

Jeff Wayne: Világok harca

2009. június 07. - vasárnap

A mai napot már nagyon vártuk, mert este az O2 koncert csarnokba készültünk megnézni a Jeff Wayne: Világok harca című nagysikerű musicalt - mely H.G. Wells híres regényén alapul. Csak rébuszokban tudok róla beszélni: fantasztikus, hihetetlen, libabőrös 2 óra volt!

Amikor a jegyet megrendeltük, a lentebbi ülések már foglaltak voltak, így a bal oldali lelátó alján kaptunk helyet, valahol középtájon, de így is rettenetesen élveztük! A 30. jubileumi turné legelső állomása volt Dublin, az O2 csarnok tele volt, talán csak a legeslegszélének legeslegteteje nem. :)

1898-ben jelent meg H.G. Wells The War of the Worlds (Világok Háborúja) című novellája.

Wells még élt, amikor a 23 éves Orson Welles a novellára alapozva életre kelltette a Világok Háborúja rádióadást. 1938. október 30-án este 8-kor leadott rádióműsorról 1 millió amerikai hitte azt, hogy tényleg támadnak a marslakók. Legtöbben megijedtek, de több ezren pánikszerűen reagáltak. Rengetegen hívták a rendőrséget, többen elhagyták otthonukat és parkokban gyülekeztek.

1953-ban megszületett a legelső mozifilm is, George Pal rendezésében. Ezek után már csak idő kérdése volt, hogy valaki életre keltse a musical verziót. Ez a valaki volt Jeff Wayne. Jeff Wayne komponálta, hangszerelte és vezényelte a Világok Háborúját. Gary Osborne és Paul Vigrass segített a dalszövegek megírásában, és Doreen Wayne írta a forgatókönyvet, Wells novellájára alapozva. forrás

A rock musicalt 1978. június 9-én adták elő a londoni Planetariumban. Nem meglepő, hogy szerte a világon hatalmas sikert aratott. A zeneszámok egybefüggő történetként mesélik el Wells történetét, narrátorként Richard Burtonnel. A hatalmas vásznon elevenedett meg a marslakók támadása, füst- és fényjátékkal. A vászon előtt egy amúgy átlátszó vászonra vetítették ki Richard Burton narrátort, illetve csak a feje jelent meg. Minden egyes szereplő, aki megjelent a történet alatt, kis körben megjelent kinagyítva a vásznon is, ahol a történetet láthattuk közben, hogy aki nem ül közel a színpadhoz, az is lássa az arcukat is. A zenekar a vászon előtt két oldalt foglalt helyet, középen volt egy rész, ahol bejöttek a szereplők. A jobb oldalra eresztették le kétszer a marslakók háromlábú masináját (At elnevezte marsmasinának. :D), amiben ültek a marslakók és írtották a földlakókat (Fighting Machine). Egyszer, amikor megjelentek a történetben, egészen az első rész végéig lent volt a háromlábú és pásztázta a közönséget, villogtatta zöld szemeit. :) Másodszor, pedig amikor a baktériumok megtámadták őket, és ezért piros lett a szemük, füstöt eresztettek, szikráztak, majd nem mozdultak. :)

A szereplők:

Richard Burton hangja és hologramja, mint George Herbert, az újságíró

Jennifer Ellison, mint Beth, a lelkész felesége

Justin Hayward, mint az újságíró énekelt gondolatai

Alexis James, mint a tüzér

Shannon Noll, mint Nathaniel, a lelkész

Chris Thompson, az emberiség hangjaként

Justin Hayward kihagyta a legelső részét

teljesen. Csak a halk vokált lehetett hallani.

A végén rettenetesen zavart, hogy még a vége előtt elkezdtek hazaindulni az emberek... Még sokan ültünk és csak ültünk volna, de elkezdődött a mozgolódás. Pedig amikor már mindenki felállt, mi is indultunk és olyan simán ki lehetett jutni az épületből. Több kijárat, több lépcső, nem volt torlasz semerre. Az IFSC parkolóháznál álltunk egy kicsit a sorban, a jegyfizetésnél, de nem volt vészes.

A parkolástól, illetve attól, hogy találunk-e parkolóhelyet féltünk egy kicsit mikor elindultunk. Ugyanis az O2-nak nincs parkolója. A kapott tájékoztató emailben javasoltak pár közeli parkolóházat. Mi az IFSC parkolót választottuk, mivel ott már jártunk, amikor a vitorlás fesztiválra mentünk ki. Nagy plakáton jelezték, hogy éjfélig vannak nyitva (The car park closes at midnight sharp. :) A sharp szó tetszik itten nekem. :) - jelentése leginkább éles (mint a kés éle), de itt pontosant, szigorút jelent. Összesen €5-t fizettünk, mivel este 6 után már ennyi éjfélig.

Az előadás előtt, alatt és a szünetben és utána rengeteg sör fogyott... Rengeteg ember, szülők is a gyerek mellett sörös pohárral a kezükben voltak láthatóak... Fogyott a sör, ezerszer jobban, mint bármi más... Fura volt látni, nem gondoltuk, hogy ilyen helyen is ez lesz.

Az még furább volt, hogy vettünk egy kisüveges vizet, és levette az eladó a kupakot az üveg tetejéről... Mert hogy ez a szabály. Mindenki nyitott üveggel mászkált, fura volt, mert ha be tudom zárni, el tudom tenni a táskámba. :)

Azt sem értem, hogy miért nem tud az emberek többsége - tisztelet a kivételnek - nem nyomakodni a parkolóban. Sor volt, csak lépésben haladtunk kifelé, de az egyik emeleten a középső sorban állókat senki nem engedte ki előttünk. Csak mentek, mentek az autósok, és szerencsétlen bennrekedteket senki nem engedte ki... Mi kiengedtük az elsőt, de a mögöttünk álló centizett mögöttünk, nehogy valaki ki tudjon állni onnan... nem értem, egy plusz autó maga előtt mi fennakadást okozott volna még pluszban... :S

A parkolóház előtti pirosnál állva, láttuk az előadásról jövő gyalogosokat jönni, köztük két középkorú férfit, akik közül az egyik mutatta a másiknak, hogy táncolt a föld alatti harcost megformázó színész az előadáson. Legalábbis én ehhez kötöttem a mozdulatokat. :D Mikor meglátták, hogy látjuk őket, a táncikáló a zebrán (illetve a nem zebrán, mert az errefelé ritka :) meghajolt előttünk, szélesen vigyorogva. :D

A hazaúton az előadásról beszélgettünk, amikor a zöldre várva At felkiáltott: "Kizárták Garfieldot!" :D A mellettünk lévő autó csomagtartójából Garfield farok lógott ki. :D Jópofa volt. :D

Egy kis ízelítő.

Nagyon nagy élmény volt!

Dzsuszti Blog

Meleg napok után felhőszakadás

2009. június 06. - szombat

A gyönyörű időnek vége, újra itt a szokásos ír idő. Reggel jégesőre ébredtünk, hevesen csapkodta a tetőnket... Félig nyitott szemmel gondoltam is magamban, hogy ez aztán a heves eső, ami ekkora zajjal jár, de kinyitva a másik szemem is, a Nudka által résnyire nyitott függönynél kikukucskálva láttam, hogy jég esik. Szép!

Lehűlt a levegő, a gyönyörű 25 fok után tegnap 12 volt. :( Este értünk haza, egész nap áztunk, és jól bebugyolálva mászkáltunk a szél miatt, fejünkre húzott sisakkal az eső miatt. Esőkabátaink kiállták a próbát, nagyon jó a tökfedőjük is, nem lóg az ember szemébe, ki lehet látni alóla, de le sem fújta a szél a buksinkról.

National College of Art and Design - Degree Show
Voltunk a National College of Art and Designban (Művészeti és Design Főiskola), a végzős hallgatók kiállítását néztük meg. Jó 3 órát császkáltunk, mindent megnéztünk.

Majd bevásároltunk. Voltunk a magyar boltban is, kókuszgolyó hozzávalókért, és mivel már régen voltunk, került egy kis hazai még a kosárba: gesztenyepüré, kolbi, vajkrém, túró rudi és a szokásos savanyúság. Nem beszélve a Sport szeletről, ami nem tudom miért, de mindig életet ment. :D

Majd az Aldiban vettünk nagyon szép gombákat. 49 centért, szép nagyok voltak, egy csomagban 3-4 db. A múltkor 4 db finom narancs volt 47 cent. Ahhoz képest, hogy a Dunnesban az 1kg-os hálósért közel €3-t kértek (6-8db mérettől függően). Vannak akciós és szép dolgok az Aldiban, de a listán lévők nagy részét nem ott vesszük meg.

Hazafelé jövet Kobaknál is jártunk, kicsi szívem most is hiányzik. :(

Mindeközben esett szakadatlanul. Még a hét vége felé kirándulást tervezgettünk szombatra, de aztán péntek este a met.ie oldalán a kis térképet befedte az esőfelhős ikon, így letettünk a dologról. Nesze neked többirányú terv, a minden irányba kigyűjtött kirándulási lehetőségek, ha mindenfele esik. :(

Helyette kutattunk "kincsek" után, mivel kaptam házi feladatot a rajzórámon. Erről majd később írok, ha meg is tudom mutatni, ami most a fejemben kavarog. :)

Most este pedig úgy fázunk, hogy előkerült a kis gurulós fűtőtest és befűtöttünk... Nyár ide vagy nyár oda... :S Le sem kellett igazán porolni...

Dzsuszti Blog

Mount Usher Kertek

2009. június 05. - péntek

Hétfő reggel napsütötte, húzódó arcbőrrel és iszonyatos izomlázzal ébredtünk. Miután tettünk vettünk, gondoltuk jó lenne valahol még megmozgatni magunkat, ha már ilyen szép az idő még mindig.

Nem akartunk messze menni, így választásunk a Mount Usher Gardenre esett. Még tavaly a wexfordi kirándulásunkkor akadt meg az autópálya mellett kitett táblán a szemem, később aztán Moni is írt róla: "betegre fotózhatod magad".

Kb. 50 perc alatt lent is voltunk Ashford mellett, végig az N11-en, kb. 50km az út. A picinyke kis parkolójuk tele volt, a szemközti út melletti parkoló is... Így próbálkoztunk vissza, Dublin felé, és szerencsénkre a benzinkúttal szembeni terület, kis boltokkal még üres volt.

A belépő €7.50. A kert csodás volt, nagyon élveztük. A Varty folyó kanyarog a kert közepén, a folyó felett felfüggesztett hidakon lehet átsétálni a túlpartra, ahol lehet, hogy magán területet jelző táblába botlik az ember. A kert közepén magánház van. Rengeteg gyönyörű virág, bokor, különleges fák, illatozó mezők várják a látogatókat.

A kert története Edward Walpole dublini üzletemberrel kezdődött 140 évvel ezelőtt. Edward kedvelt szórakozása volt a gyalogtúrázás Wicklow hegyeiben. Ekkor kerülhetett ismerettségbe az akkor még a területen működő malom tulajdonosával, Sam Suttonnal. 1868-tól Edward Walpole vette bérbe a Mount Malmot és annak földjét. Később, 3 fiának segítségével, éveken keresztül alakította a földet, és a Mount Usher Kertek elkezdtek alakot ölteni.

2 generáción keresztül volt a Walpole család tulajdona a terület, amikor 1980-ban Mrs. Madelaine Jay tulajdonába került, aki ragaszkodott ahhoz, hogy mind a 22 hektárnyi területből kert legyen.

Nem használnak a kertek gondozásához semmi vegyszert, hanem igyekeznek megtartani a természetes egyensúlyt.

Már több virág elvirágzott, így június elejére, de még rengeteg gyönyörűséget találtunk. Nem utolsósorban, ami nekem nagyon kedves volt: szegfűt. Nagymamámék udvarán kívül, körbe a kerítés mentén nyár elején szegfűk illatoztak. Sosem fogom elfelejteni azt az erős illatot, a homok forróságát mezítláb. :D

Dzsuszti Blog

Giant's Causeway

2009. június 04. - csütörtök

Vasárnap a legelső tervezett megállónk a Carrick-a-rede kötélhíd volt.

Carrick-a-rede jelentése: "the rock on the road" = "kő az úton". Ahol a kő a kis sziget (Carrick Island) maga, az út pedig az egykori bőséges lazac raj útvonalát jelöli, mivel a lazacok megkerülték a kis szigetet ahogy haladtak nyugat felé, a "kő" pedig éppen az útjukba esett.

A szigeten lazachalászat folyt évszázadokon át. A halászok kifeszítettek egy kötélhidat, 30 méterrel a tenger felett, hogy át tudjanak menni a Carrick szigetre. A szigetről vetették ki hálójukat a lazacok vonulásának útjába. Mivel a szigetről nem lehetett csak úgy csónakba szállni, egy emelőszerkezetet építettek anno, hogy a csónakot a vízre tegyék. Ennek vasmaradványai ma is láthatóak még, habár a halászatnak egy ideje vége, mivel a lazacok megfogyatkoztak.

Télre a kötélhidat felszedik, mint ahogy tették azt az eredeti híddal 350 éven keresztül. A híd maga 20 méter hosszú, 1 méter széles, kb. 30 méteres szakadékkal maga alatt.

Amikor megérkeztünk, a fenti parkoló már tele volt, így mi túlcsordultunk a lenti parkolóba. :) Mire végeztünk a kötélhíddal, már a lenti parkoló is tele lett. A jegy ára £4 volt, és egy kicsit sorba kellett érte állni. A jegy megvétele után még kb. 1 km-es gyalogtúra állt előttünk, mire a hídhoz értünk. Ott aztán egy kicsit várni kellett, mivel a híd egyirányú. Egy-egy ember őrzi a hidat és irányítja a forgalmat. Megvártuk, míg kijöttek a szigetről, utána mehettünk mi be. A híd természetesen biztonságos, egy kicsit inog csak. :D Nem fújt a szél, így csak egy kicsit. Kivéve, amikor a mögöttem jövő gyerek belengette, na akkor megtorpantam, és kapaszkodtam. :D

A sziget olyan, mint egy icuri-picuri Saltee Island. Itt is fészkelnek alkák (razorbill), sirályhojszák (fulmar), sirályok. A szigetet körbesétáltuk, majd ismét sorbaállás következett a hídnál. Itt már rá kellett szólni egy felnőttre is, hogy ne lengesse be a hidat, mert ahogy ott álltunk, egy középkorú nő sírva jött fel a híd irányából... Ekkor ment le a hídőr, aki addig nekünk mesélt egy kis történelmet, hogy rászóljon a hídon ugrálóra...

Visszasétáltunk a parkolóhoz, majd egy kicsit a másik oldalra is elsétáltunk, ettünk, és indultunk tovább a Giant's Causeway felé.

Carrick-a- rede Rope Bridge - Írország
A kötélhíd után a következő megállónk a Giant's Causeway volt.

Hatalmas kiterjedésű területen, mintegy 40ezer egymásba illeszkedő bazalt oszlop látható, az ősi vulkanikus kitörések eredményeképpen. Hatszögletű, tömött kőoszlopok, gyengéden a hullámokba mártóznak, mintha óriások keze munkáját látnánk. 1986-ban a Világörökség részévé nyilvánították.

Mítosz a kőoszlopok mögött:

Azt írja az útikönyvünk, hogy Finn MacCool, az óriás építette a Causeway-t, hogy át tudja szelni a tengert, hogy harcolhasson a skót Benandonner nevű óriással. Amikor odaért, riválisát alva találta. Látván azonban, hogy a skót jóval nagyobb mint ő, visszamenekült Írországba.

Hamarosan Finn felesége hallotta a dühös Benandonnert közeledni, így felöltöztette férjét csecsemőnek. Amikor a skót dörömbölt az ajtón, Finn felesége figyelmeztette, csendesen jöjjön be, nehogy felébressze a csecsemőt. Amikor Benandonner meglátta a csecsemőt, úgy döntött, hogyha a gyerek ilyen nagy, Finn hatalmas lehet, ezért visszamenekült Skóciába, felszakítva a Causewyt, ahogy szaladt. :D

Földtani magyarázat:

60 millió évvel ezelőtt alakultak ki a sziklák, amikor a vastag olvadt bazalt láva végigfolyt a völgyön, a már létező mészkő ágyon. Ahogy a lávafolyam kihűlt és megkeményedett (fentről lefelé), majd összezsugorodott, létrehozván a hatszögletű mintázatot. Mint ahogy egy tómederben megfigyelhetjük ezt a mintát, ahogy kiszárad. Idővel az erózió utat vágott magának a lávafolyamban, így a bazalt szétnyílt az összezsugorodott rések mentén, létrehozva a ma látható hatszögletű alakzatot.

Mi megtettük a teljes kört, amit a térkép felrajzolt. Fentről indultunk, a fenti ösvényen végig, majd le egy igen meredek lépcsőn, és onnan még elmentünk megnézni közelebb a Kéményeket (Chimney Stacks). Mivel ez a rész egy zsákutca, visszasétáltunk a lépcsőkig, majd onnan végig a tengerparton. Bukdácsoltunk egy kicsit az oszlopokon, végül vissza fel a központig. Mindeközben gyönyörűen sütött a nap, pólóban sétafikáltunk! Ritkán látni ilyen szép időt. Ennek megfelelően a naptej otthon pihent a szekrényben, mi pedig leégtünk. :D

Visszaérve a központba, a boltban már csak egy jó hideg fagyi járt az eszünkben, amikor lihegve beálltam a sorba, előttem egy gyerek hátrafordult, rám nézett és: "Some queue!" (Ez aztán a sor!) Csak helyeselni tudtam. :D Szerencsére kártyát is elfogadtak, mert addigra már kifogytunk a fontból.

Dzsuszti Blog

Causeway Coastal Route

2009. június 03. - szerda

Írország Vasárnap korán keltünk, mert Belfast fölé szerettünk volna időben eljutni (Antrim megye). Reggel 7-kor sikerült is elindulni Dublinból. Belfast kb. 2 óra az autópályán, majd onnan a Causeway Coastal Route-on igyekeztünk Ballycastle felé.

Az út tele volt, nem is igazán autósokkal, hanem biciklisekkel és motorosokkal. De nem ez az oka, amiért lassan tudtunk haladni, hanem a sok "jaj itt is álljunk meg". :Đ

A tengerparton végigkacskaringózó út nagyon szép. Számos gyönyörű strand és hegyvonulat mellett/között haladhattunk. Szerencsére gondoltak a sok "itt is álljunk meg" utazóra, mert időközönként vannak kis pihenő szakaszok, padokkal, és gyönyörű kilátással.

Belfast után először Carrickfergusnál álltunk meg. Utunk a Carrickfergus Castle mellett haladt el, így egy kicsit megálltunk körbenézni. A kastély Írország egyik legrégebbije és legnagyobbja. 1180-ban épült, Carrickfergus kikötőjének egy hegyfokára. Be most nem mentünk, haladtunk tovább, mert ekkor már láttuk, hogy sokszor fogunk megállni még az első tervezett célunkig. ;)

Megálltunk egy helyes kis homokos strandon, mivel korán volt még, nem voltak sokan, csak kutyát sétáltatókkal találkoztunk. Tocsogtunk egy kicsit a homokon cipőben. :D

Az út tehát Belfastnál kezdődik, Antrim megye dél-keleti csücskében, és Londonderry megye észak-nyugati részén ér véget. Összesen kb. 80 mérföld, a tengerpart vonalát követve. Mi csak a Giant's Causewayig mentünk az úton, oda és vissza is. :)

Kétségtelen, hogy ez a rész még rengeteg szépséget tartogat, vissza kell ide még térni, körbenézni északabbra is az Óriásoktól, és beljebb is sok érdekességet írt az útikönyvünk, amit érdemes megnézni.

Dzsuszti Blog

Maritime, Belvedere Ház

2009. június 01. - hétfő

Szombaton olyan gyönyörű napra ébredtünk, hogy a boltba menet meggondoltuk magunkat, hazajöttünk, összepakoltunk, és kimentünk a szabadba. Előző nap már tervezgettem, hogy mit fogunk majd a hétvégén csinálni, mert szép időt ígért a met.ie. Kigyűjtöttem északon, nyugaton, és délen megnézendő dolgokat, hogyha egyik helyen esni fog, akkor talán a másik helyen nem. :)

Mivel szombaton nem akartunk messze menni, kimentünk a dokkokhoz a Maritime Festival-ra. A parton sorakoztak nagy vitorlások, azokra lehetett felmenni, körülnézni, ücsörögni. 5€ összegért kaptunk egy karszalagot, amivel fel lehetett menni mindegyik hajóra.

Elsőként a Jeanie Johnston nevű vitorlásra mentünk fel. Ez a hajó másolata egy 19. századi vitorlásnak. Idén ugyan nem, de a korábbi években vitorlás kiképzés is volt a célja a hajónak, azon kívül, hogy a kikötőben állt, mint múzeum.

Mellette közvetlenül egy dán hajó dokkolt, hát megnéztük. Ez a hajó már sokkal modernebb volt, fém árbócokkal. A gyerekek nagyon élvezték, hogy megengedték nekik a kormány tekergetését. :D

A hajókon kívül különböző tájak ételeiből lehetett jóllakni, voltak utcai árusok, és utcai zenészek is. Megnéztük Dublin legújabb hídját, amit Rotterdamban készítettek, és hajóztatták le idáig. A 120 méter hosszú, Samuel Beckett híd május 14-én érkezett Dublinba Rotterdamból, egy hatalmas uszályon.

Belvedere House Írország
A túlpartra már nem mentünk át, mert tömeg volt, és valahova a természetbe vágytunk. Így a Belvedere House Gardens and Park mellett döntve, Mullingar felé vettük az irányt az N4-esen. Egy bő óra alatt lent is (illetve középen) voltunk. Mullingar városától 5km-re, az Ennell tó partján fekszik.

Megnéztük a házat, kívülről/belülről, majd egy jót sétáltunk az erdőben.

Ma reggel nagy ricsaj miatt úgy kipattantam az ágyból, mintha bolha csípett volna meg. Álmomból hangos macskajaj ébresztett, keveredve valami éktelen rikácsolással. Elsőre azt hittem, Nudlival történt valami baj. Pár pillanattal később, amikor már kitisztult, hogy a kertből jön a hang, és Nudli is izgatottan toporzékolt az ajtó előtt, rájöttem, egy cica akart elkapni egy szarkát. Nudli pedig ezt szokta művelni alapban, hogyha valami történik odakint, akkor nem kinéz, hanem először leró 7-8 kört a lakásban, a füleit minden szögből az ajtóra szegezve, majd óvatosan felugrik a cicabútor tetejére, és nagyon lassan kidugja a függöny mögül a fejét... :D Nehogy elijesszen bárkit is.

Már korábban is kifigyeltem, hogy a rozsdabarna cica előszeretettel vadászik szarkákra. Nem nagy sikerrel, mert a cicaság a kerítésen szokott lapulni, a buja bokor takarásában, míg a szarka a mellette lévő fa tetején énekel. Hangosak szoktak lenni, mármint a szarkák, Nudka is mindig beszélget velük.

Ma reggel biztos lejjebb merészkedett a szarka és szembe találta magát valamelyik cicával. Nem tudom melyikkel, a cicát nem láttam. Csak a szarka mondta a magáét egy karnyújtásnyira az ablaktól, a ház háta felé rikácsolt felháborodottan és hangosan. Az sem zavarta, hogy elhúztam a függönyt, rendszerint ennyitől tovarebbennek, de ma csak mondta és mondta a magáét pár percig, aztán átrepült a szemközti ház tetejére tovább panaszkodni. Jó 10 percig hallottuk a jellegzetes szarka hangot.